Történetek lakásbérlésről

2018. június 20. - Árva Gabriella

Történeteink lakáskereséssel és bérléssel kapcsolatban nem általánosíthatóak, mégis azt gondolom tapasztalatot lehet nyerni általuk. Avagy jól szórakozni mindazon, ami velünk megesett. Sokszor magunk is csak nevetni tudtunk, igaz nem örömünkben, hanem inkább kínunkban...

DSC 5712

Omaha belvárosa a "The Brakers" tetejéről fotózva

A Texasban töltött évek után talán mondhatom, hogy nem naivan és tudatlanul vágtunk lakáskeresésbe új államban és új városban.  A tapasztalataink sokban különböznek az előzőektől. Talán az az egy butaság volt, hogy ez könnyebb menet lesz. Nyár közepén érkezve először is azzal kellett szemebesülnünk, hogy jóformán semmi elérhető bérlemény nincs. Amennyire holt a téli szezon (október-március), annyira aktív a nyári, bár az hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon szűk időkeretünk volt találni valamit. Az Austinban kinézett lehetőségek felét már kivették mire ideértünk. Omahában lakó honfitársaink figyelmeztettek a NO GO zónákra, ezeket a véleményeket magunk is alátámaszthatjuk immár személyes benyomások alapján.

DSC 1193

Az egykori villamoserőműben 218 lakást alakítottak ki 36 000 000 dollárból

Nyár közepén a legnagyobb pofon az volt, hogy egyszerűen nincs miből választani, belementünk egy kényszermegoldásba, ami néhány szempontból jónak, sokkal több szemszögből rossznak bizonyult. Aktív követőink láthattak számos képet a gyárból, ahol az első évünket töltöttük.

DSC 3359

Urban design - volt konyhánk a gyárban

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy nem lett az otthonunk, ezért amint lehetett újra keresni kezdtünk a piacon. Pozitív volt a lakás helye a belvárosban közel az Old Market-részhez; a csodás kilátás a tetőn kilalakított közösségi helyiségekből Omahára és a Missourira; az alacsony rezsi (ingyen internethasználattal); a tiszta ivóvíz-forrás (water fountain) és a kezdetben még szuper kávéautomata. Negatívan érintett minket a menedzsment nemtörődömsége; a karbantartás zéró volta (szóban rengeteget tettek, gyakorlatban szinte semmit a felmerült problémák megoldása érdekében); a parkolás hónapról hónapra szaporodó gondjai (ezekre csak tavasszal született némi megoldás); a lakóközösség alakulása és a használat során kiderülő építési hibák (látványkonyha, ablaktalan hálószoba, papírvékony falak, balesetveszélyes pincegarázs, etc.).

DSC 5793 vm

Old Market - Omaha (közelsége miatt számunkra az apartman egyik legvonzóbb jellemzője)

Tettünk kísérletet arra, hogy kiszálljunk a bérlésből, azonban ez a folyamat olyan kedvezőtlen és bizonytalansági tényezőket tartogatott számunkra, hogy végül letettünk róla. Az idegőrlő várakozás után reménykedve állított be Miklós kiadó házra vonatkozó keresési szempontokat a népszerű hirdetési oldalakon december elején. A rendkívül hosszú holtszezon meglehetősen elkeserített minket, így januárban nagyon sötéten láttunk az esélyeinket illetően. Azt mondhatjuk, hogy konkrétan NULLA volt a piacon megjelenő hirdetések száma.

DSC 3794

Tetőterasz a The Brakers-ben kilátással a városra

Ekkor arra gondoltunk, hogy körülnézünk újra az apartman-komplexumok között és legalább tapasztalatot nyerünk. A belvárosban különben is volt néhány érdekes épület - egykori iskola, raktár, gyár vagy szálloda, amit átalakítottak lakótömbbé. Ez a folyamat évtizedekkel korábban kezdődött Omahában, miután az akkori belváros fokozatosan kiürült, az emberek kiköltöztek a város újonnan épített részeibe. A belváros pusztulását és gettósodását megakadályozandó tettek kísérletet arra, hogy a téglaépületeket újrahasznosítsák és ne csak földdel tegyék egyenlővé (később újakat húzva a helyükre). Véleményem szerint ezt a folyamatot elsősorban a pénzzel való takarékoskodás generálta és csak másod- vagy harmadsorban a negyed ("történelmi belváros") megmentése és újjáélesztése. Ugyanaz a cég, amely a volt lakhelyünket kialakította, jelenleg egy kórházat épít át a belvárosban és a Creighton Egyetem közelében - ez utóbbi tényező folytán szinte biztos a jó kiadási ráta lehetősége (egyetemistáknak nyújtott kedvezményekkel megfejelve).

IMG 20180520 125850

City View-sztori

Első körutunkat a hangzatos nevű kilencemeletes egykori szállodában tettük. Az első 5 perc múltán tudtuk, hogy itt soha nem fogunk bérelni, de végigjátszottuk a színjátékot: hagytuk, hogy az iroda alkalmazottja elmondja az ottlakás előnyeit és megnéztünk egy üres apartmant. Az említett előnyök kimerültek a városra nyíló kilátásban és az alacsony költségekben és legnagyobb meglepetésünkre radiátort találtunk a szobákban! Ez ugyanis nem általános ezen a földrészen a téli mínusz 20 fok alatti hidegek ellenére sem. Az első percek benyomása volt a falakba ivódott dohányfüst és a szemmel látható kosz az irodában, ahol leültettek minket - papírhulladék és széttaposott kutyakeksz pöttyözte a jobb napokat is látott szőnyeget. A szokásos felállás során - Miklós cseveg és mindent megkérdez, Gabi benéz minden sarokba, fiókba a legkisebb részletekig - sajnos én elég rosszul játszottam a szerepemet, mert az arcomon nagyon látszott a megdöbbenés és az, hogy meneküljünk innen. A városi kilátás számunkra nem fedte le a az olcsóságból adódó negatívumokat: az ablak korhadt, a padló 50 éves, minden konyhabútor és -felszerelés agyonhasznált, a falak dohányfüstösek, csak közös mosókonyha van és a parkoló egy elvadult üres telek. Mosolyogva távoztunk és az ügynökkel együtt tudtuk, hogy soha többé nem találkozunk.

Flatiron és Kensington

Ezek a New York-i emlékeket idéző nevek, valamint az Orpheum is belvárosi sétáink során kerültek a látószögünkbe: kívülről tetszetős, felújítottnak tűnő épületek a honlapra pillantva nem is a legolcsóbb kiadó lakásokkal. Ami nagyon zavaró volt ezekkel kapcsolatban, hogy vagy nem is találtunk megbízható információt a nyitva tartást illetően, vagy egészen más derült ki, amikor próbáltunk bejutni. Persze mind védett, zártkapus lakótömbök egyetlen esetleges kiírással: nyitva hétfőtől péntekig 9-5-ig. Ez hamar szöget ütött a fejünkben: mikor keresnek az itteniek lakhatást, ha kizárólag munkaidőben lehet megtekinteni a lakásokat, esetleg jó előre egyeztetett szombat délelőttökön. Hogy a gyatra honlapokat egyébként ne is említsem, hiszen alig volt olyan komplexum, ahol az információk naprakészek lettek volna! Ez egy újabb döbbenet volt számunkra, hiszen Texasban ezt 0%-ban tapasztaltuk és szerintem ez eléggé megkérdőjelezi a cég hitelességét! Milyen biznisz az, ahol egy honlapról az sem derül ki, hogy pontosan milyen lakások lesznek elérhetőek a közeljövőben?!

Tulajdonképpen a véletlennek köszönhető, hogy az egykori Flatiron Hotelt és a Kensingtont megnézhettük. Az előbbibe bementünk egy éppen érkező lakóval együtt és körülnéztünk, míg az utóbbiba egy megrövidült munkanap után zárás előtt estünk be. A Flatiron vasalóra emlékeztető saroképülete szintén szálloda volt egykor, így riasztóan hatott, hogy még érezni lehetett a tipikus hotelszagokat (soha rendesen nem tisztított szőnyegek változatos folyadékokkal öntözve, függönyök, nulla szellőztetés) és az örök félelmünk is felsejlett: a kiírthatalan ágyi poloska. Később Miklós visszament egy ügynökkel és a felsoroltakon túl az is kiderült, hogy a lakások mérete nagyon kicsi. A Kensingtonban szép volt a hotelek halljára emlékeztető első benyomás, de aztán a lift, a lakás és maga a menedzsment képviselője szépen elriasztott minket. Elmesélte, hogy az első lakó még mindig itt lakik, a majd' 100 éves épületben az idős hölgy úgy tűnik végleges otthonra lelt és előjogokkal (dohányzás a ma már nemdohányzó komplexumban) rendelkezik. Alig volt kétszobás apartman, amilyet mi kerestünk. Azt hiszem itt dőlt el véglegesen mindkettőnk számára, hogy nem szeretnénk hotelszobára emlékeztető lakást bérelni: kis alapterület, alacsony mennyezet, minden ócska... és a régi félelmek: közös mosoda és ágyi poloska.

IMG 20180520 130027

Díjak, árak, összegek

Aksarben-házikó

Ebben a városrészben azért kereskedtünk, mert Miklós cége nemsokára ideköltözik vadonatúj irodaházba, tehát milyen kényelmes is lenne akár sétálva munkába járni... Az utca és a környék kedvező benyomást tett ránk és maga a ház is, leszámítva azt, hogy nem felelt meg minden szempontunknak (pl. csak 1 garázs volt). Az előző bérlő még benne lakott, tehát elsőkézből nyertünk infókat, mivel közlékenynek és becsületesnek is tűnt a fiatalember. A fiatal pár csodás rendet tartott a konyhában és a férfi kerékpárral járt a munkahelyére (nem is volt autója), viszont halakat tenyésztett és növényeket termesztett a pincében, ahol azt is megláthattuk mennyire segítőkész a bérbeadó, mivel a többszöri eső utáni elárasztást végre megakadályozandó sajátos szivattyúrendszert épített be; azonban a vizes, helyenként penészes fal és padló nem volt valami bizalomgerjesztő.  A belépéskor észlelt füstölők és gyertyák illatának is hamar megleltük az okát, egy elég termetes kutyával osztoztak az élettéren. Puff! Újabb negatívum számunkra. Rendkívül vonzó volt a sok hely a 3 szinten plusz a rengeteg tárolási lehetőség és a saját kis udvar, de... Igazából egyikünknek nagyon tetszett, másikunknak nem - patthelyzet, mivel csak ketten vagyunk a családban szavazati lehetőséggel. Végül bár hoztunk jelentkezési lapot, én győztem és a nem. Ma úgy hisszük jól döntöttünk, mivel a ház kora elavult fűtő-hűtőrendszert és vízvezetékeket sejtetett, nem akartunk ezzel küzdeni, illetve vagyonokat fizetni a fűtésre. 

IMG 20180520 125738

A Tradition-ben fontos, hogy nem vagyunk-e szexuális ragadozók

Tóparti luxusrezidencia (Regency Lakeside)

Még erősen benne voltunk a télben, amikor egy szombatot azzal töltöttünk, hogy csak ilyen komplexumokban jártunk-nézelődtünk. Ez tetszetős környéken volt, a munkahelyi ingázás szempontjából nagyjából azonos feltételeket kínált kettőnknek. Az épületek változatosak voltak és a lakások is egy nagyobb tó köré épülve, szép kilátással és nyugalmas sétaúttal. Bérelhettünk volna 2. garázst és bolt, bank, szolgáltatások is közel voltak. Mindez kecsegtető volt amíg saját szemünkkel nem láttuk a dolgokat. A tavon többszáz vadlúd tanyázott a tél kellős közepén, ez egyben azt is jelentette, hogy az összes sétaút csupa ürülék és madártoll volt ( a takarítás nem erőssége a mendzsmentnek). Nem volt kerítés és a környék korántsem tűnt olyan biztonságosnak, mint a honlapon lefestették (autófeltörések, lopások). Csak bizonyos lakások voltak felújítva, viszont az árak ezt annyira nem tükrözték és túl magasak voltak. Benn volt a szemétledobó, ami orrfacsaró bűzt árasztott a folyosókon és bár az ügynök mondta, hogy ez nem mindig van így, ebben erősen kételkedtünk. Voltak téglafalak ami jobb hangszigetelést jelent, viszont nevetséges lemezajtók sorjáztak a folyosón. S persze cigarettafüst, dohányszag mindenhol. Plusz adalék az itteni sztorihoz: menedzseri engedélyre volt szükség ahhoz, hogy két lehetséges bérlő (egy másik hasonló fiatal pár és mi) közösen nézze végig azt a három lakást. Fogalmunk sem volt ők miért problémáznak ezen annyit, ha számunkra nem okoz gondot. Ezek tehát a luxusrezidenciaként hirdetett komplexum valós jellemzői.

Az egyiptomiak háza

Magunkban csak így neveztük el azt a házat, amit végre azon a környéken dobott fel a kereső, amerre valóban kerestünk, mivel egy egyiptomi házaspár volt a tulajdonosa. Elgurultunk csak nézelődni a környékre, mivel április elsejével hirdették - ez számunkra azt jelentette volna, hogy 3 hónapon át két helyre fizetjük a bérleti díjat.

A jelenlegi szerződést azért nem törjük fel, mert a feltörésnek díja van és addig fizetjük a bérleti díjat, amíg valaki ki nem veszi az apartmant. Az épület fele üres még most is, amikor először fel akartuk törni nagyjából az egész üres volt (kb. 30%-on ha ment). Egyrészt senki nem akar a mi lakásunkba költözni, ha van vadonatúj, másrészt semmi indok nincs a menedzsment részéről, hogy a mienket adja ki. Mi fizetünk, akár lakik benne valaki akár nem, a másik 100 lakás meg üresen áll és senki nem fizet értük. (Miklós)

Tisztes egyforma házak környéke, azonnal feltűnést keltettünk az 5,4 m hosszú fehér hajónkkal ahogyan megálltunk és náluk éppen nézelődött valaki, így mosolyogva megkérdeztük esetleg mi is körbejárhatnánk-e a házat. Azonnal behívtak, így beszéltünk is velük, feltehettük a szokásos kérdéseinket és ők is elmondták az álláspontjukat, illetve, hogyan kerültek ide a hazájukból. A ház nagyon tetszett mindkettőnknek, sosem dohányoztak benne, ezt mennyei volt hallanunk! El is hittük, mert olyanok voltak az állapotok. Tulajdonképpen majdnem minden szempontnak megfelelt a listánkon, kivéve azt, hogy nagyon erősen kötötték az ebet a karóhoz: a ház április eggyel kiadó, csak abban az esetben lehet a mienk, ha senki nem veszi ki az általunk akkor megjelölt április vége-május eleje időszakig. Igazából az vetett véget az egyeztetésnek, hogy nem hajlottak semmilyen kompromisszumra - persze annyiban igazuk volt, hogy tudható volt: biztosan találnak bérlőt, hiszen a ház szép állapotban és jó helyen van. Utólag azt gondoljuk, hogy túlzottan bizalmatlanok voltak és valahogy nem egy nyelvet beszéltünk - valóban igaz volt, hogy az angol kevésnek bizonyult a köztünk levő kulturális akadályok leküzdéséhez.

Egy kis kitérő: Omahában szomorúan tapasztaltuk, hogy az akcentus hallatán sokkal bizalmatlanabbá válik a beszélgetőpartner azonnal, szinte biztosan megkaptuk a kérdést, hogy vannak-e hivatalos papírjaink és alávetjük-e magunkat a szokásos ellenőrzésnek (background check). Volt olyan eset, ahol az ügynök az első beszélgetés során még készségesnek bizonyult, amikor azonban arra került voln a sor, hogy akkor megszervezze a találkozót, hirtelen már nem volt kiadó a ház, illetve a tulajdonos megváltoztatta a véleményét. Ezzel kemény volt szembesülnünk. Ezt Texasban egyetlen egyszer sem tapasztaltuk. Nyilván az is hozzájárult a problémához, hogy itt ritkább a személyes találkozás az ügynökkel a már korábban is említett ok folytán (szűk nyitva tartás), illetve ismételten a mi elképedésünkre itt nem olyan fontos az üzlet és a menedzsment cégről kialakult jó benyomás: sokszor előfordult, hogy az ügynök egyáltalán nem hívott vissza minket, az elküldött emailre semmit nem válaszolt, a kérdéseket figyelmen kívül hagyta. Texasban ha megadtuk a telefonszámot egy weboldalon 10 percen belül felhívott egy képviselő és azonnal volta ajánlata. Az ügyfelek kiszolgálása között a két államban ég és föld a különbség.

Burst Cover GIF Action 20180520130005

Száz és száz adat, amit gyűjtenek rólunk a jelentkezések során: fizetjük-e időben a számlákat, milyen autóval járunk, mi a bevándorlási státuszunk, etc.

Orchard Village-sztori

Az ingatlanügynöknek ebben a történetben is nagy szerepe van az elriasztásunkban. Ez a komplexum jó visszajelzésket kapott, megfelelő értékelést, jónak ítéltük a helyszínt és a honlap alapján a körülményeket is. Az ikerházak elég újak, szép a lakópark, csak egy szomszéd van, majdnem mintha önálló házban laknánk. Az ügynök a megérkezésünkkor nem volt az irodában, már messziről kiabált, hogy túl sokat késtünk. Bár ő csak egy ráérős beszélgetésből lépett ki miattunk és mi valóban 4 perccel később érkeztünk a megbeszéltnél - ez kiderült ahogyan ránézett a saját naptárjára, ugyanis ő emlékezett rosszul az időpontra és várt félórával korábbra, egy bocsánatkérés sem hagyta el a száját (mi előzőleg elnézést kértünk a 4 percért). Ezek után megmutatta az éppen elérhető lakást és hosszasan ecsetelte a sok-sok jó tulajdonságát, miközben nekünk nem tetszett az elrendezése és valahogy elbeszéltünk egymás mellett: nem valós, csak sablon válaszokat kaptunk a kérdéseinkre. A legfontosabb kérdés pedig tisztázatlan maradt: dohányoztak-e a majdan kivehető, most még lakott apartmanban. Ugyanis erre sem válaszolt egyenesen. De mivel elárulta, hogy a lakó nagyon régóta lakja és innen egy idősek otthonába költözik, valamint azt megengedte, hogy (az illető előzetes beleegyezése után) kívülről körbejárjuk azt a házat, számunkra ez a kérdés is megvilágosodott: a régi lakó esetében kb. 75% az esély a dohányzásra és lám a ház kis teraszán csikkekkel teli hamutartót láttunk. Másnap még visszahívott minket és leszögezte, hogy a lakásban nem dohányoztak. Úgy gondoltuk ez is egy újabb tapasztalat és nem kell szorosabb kapcsolatra lépnünk olyan ügynökkel, aki nyílt hazugságra képes.

Ezek után ismét hullámvölgybe kerültünk és kezdtük azt gondolni, hogy sosem szabadulunk meg ebből a szerződésből, hiszen már február végén jártunk és még csak egyetlen olyan házat találtunk, ahová be is költöztünk volna. Semmi nem mutatta, hogy sok reményünk lenne a helyzet megváltozására. Újra felülvizsgáltuk a szempontlistánkat és újrakezdtük a keresést. Március közepén tört meg a jég, amikor is már naponta több hirdetés landolt a kijelölt postafiókban a kiadó házakról / lakásokról. Megéltünk még jó néhány csalódást. Abban a városrészben, ahol az én munkahelyem van (mivel én szeretek kevésbé vezetni és alapjában véve vonzó, családi házas környezet) vagy csillagokba szökő áron kínáltak óriási (3-4-5 szobás) házakat, vagy részben felújított, nagyon régi, lehangolóan lelakott, büdös (beivódott cigarettafüst és / vagy kutya-macskavizelet) "otthonokat" mérsékeltebb árfekvésben. Ezt is kihúztuk tehát a listáról. Abban is nagy különbség van a déli tapasztalatainkhoz képest, hogy a fotók nem a valós állapotot tükrözik; volt olyan környék, ahol két kört tettünk mire megtaláltuk az adott házat, mivel a képen napsütötte sárga volt kívülről, a valóságban pedig mocskosszürke. Ez az ügyfél idejének felesleges rablása, hiszen ha a valós állapotot látjuk azonnal kidobjuk a megnézendők listájáról, tehát mi becsapva éreztük magunkat és keserű szájízzel távoztunk. Nem a falvédőről léptünk le, tudjuk hogy ez egy bevett módszere az ingatlanosoknak, csak nem túl kifizetődő, mert az ember ezt biztosan elmondja az ismerőseinek és a munkatársainak.

Villa az utolsó benzinkút és a kukoricaföld között

Sok újabb építésű lakóparkban townhome vagy villa az angol neve a két- vagy háromszintes sorházakban levő lakásoknak. Óriási előnyük az, hogy újak, tehát jobb a fűtő-hűtőrendszerük és esetleg a szigetelésük, kb. 6-8 évig nem túl sokat kell felújításra költeni, valószínűbb, hogy nem lakott bennük állat. A lakás úgy értendő, hogy a földszinten van a kétállásos garázs, felette a nappali-konyha-dolgozószoba és vagy ugyanezen a szinten vagy egy következőn a háló- és a fürdőszobák. Tehát alattunk-felettünk senki, értelmesebb kivitelező úgy fordítja össze a lakásokat, hogy nappalinak nappalival legyen közös fala és ne hálószobával. Ha már élvezni kell a szomszéd TV-néző szokásait. Egy ilyenbe is elmentünk, miután előzőleg körülnéztünk a környéken: a város nyugat felé terjeszkedő, szántóföldeket meghódító részén találtunk egy alkalmasnak tűnőt. Ezt a lakást egy újabb értékes tapasztalatként rögzítjük a történetben, mivel az ügynök inkább eladni akarta, mintsem kiadni és Miklós eljátszotta, hogy milyen keveset tud az ilyen szerződések előkészületeiről, tehát a hölgy nagyon készségesen belement  a játékba és sok fontos újabb felvilágosítással szolgált. Eközben én két magányos kört is tettem a helyiségekben, bezárkóztam a gardróbba (hiszen az amerikaiak általában zárva tartják a nagy rumli miatt és innen a legnehezebb kiűzni a dohányfüstöt), minden fiókot és szekrényt megnéztem állatszőrt keresve. Erős kétségeim voltak, mert bár az ügynök azt mondta az ő tudomása szerint ez nemdohányzó lakás, nem tudtam 100%-ra megállapítani, hogy ez igaz-e. Mindaddig, amíg meg nem szagoltam a hűtőszekrény ajtajának szigetelő részét - ez ugyanis a legújabb lecke, amit megtanultunk - ha a szőnyeget kicserélik, a falakat újrafestik, és esetleg még egy ózonnal történő teljes tisztítást is bevetnek, a hűtő akkor is konzerválja a cigaretta szagát. Ahogyan ez történt itt is. Mondanom sem kell, hogy itt is kétszer találkoztunk az ügynökkel: először és utoljára.

IMG 20180520 125802

Nem könnyű eligazodni a lenyűgözni akaró (esetleg valótlan) speciálisan megfogalmazott leírások és a szabályok tömkelege között.

"Becsületes nepper" és a csupa ellentmondás-ház

Ez az egyik legemlékezetesebb sztori saját magunk számára is. A kinézett ház a képeken barátságosnak tűnt, nyugodt, szép környezetben, meglepően elfogadható áron. Az ügynök nagyon készséges volt már a telefonban is, a találkozáskor is rokonszenves kézfogással, közlékenységgel mind a tulajról, mind a menedzselő cégről. Kb. 45 percet töltöttünk vele a házban és az udvaron, sok dolgot átbeszélve. Mi nagyon szimpatikusak voltunk neki ez rövid idő után érződött, többször is értésünkre adta, hogy a legideálisabb bérlők lennénk a tulaj számára. Csakhogy a ház sokkal ramatyabb állapotban volt, mint a képek alapján reméltük. Korhadó ablakok és küszöbök, hónapok óta nem takarított helyiségek, nyolcvanas évekbeli konyha linóleummal, töredezett lépcső, rozsdás garázskapu és a végletekig ápolatlan kert - gyep (a pázsit kezelése és a hó eltakarítása sarkalatos része az itteni szerződéseknek). A látottak mind ellentmondtak az ügynök által elmondottaknak: mi tehát azt szűrtük le, hogy sem ő, sem a tulajdonos nem az a szavahihető és megbízható partner, akire bizony szükség van, hiszen a szerződést mindkét oldalról be kell tartatni és a fűtést órák alatt meg kell télen javítani, ígérettel elég nehéz fűteni. Hiszen ha a tulaj olyan fontosnak tartja az állagmegóvást, akkor a ház nem lenne olyan állapotban, mint láttuk és ha a menedzselő cég jól végezné a munkáját, akkor a pázsit nem felégetett őserdőnek tűnne. Búcsúzáskor még megfejelte az ügynök az egészet azzal, hog ha aznap kitöltjük a részletes jelentkezési lapokat - nem mellesleg több bizalmas információval - és bedobjuk az irodájánál lévő ládába (!!!), akkor biztosan a lehető legkedvezőbb elbírálásban lesz részünk. Ezen már csak nevetni tudtunk kínunkban, miután tőle elköszöntünk: komolyan gondolta, hogy banki adatokkal és TAJ-számmal együtt otthagyjuk a papírt az irodán kívül? 

Átalakított iskolák

20180203 120215

20180203 122109

Ezekre nem a hirdetések alapján bukkantunk, hanem a városban kocsikázva - néhány környéket egyszerűen körbeautóztunk, hogy lássuk hogyan élnek az ott lakók. A legtöbb zárt kapukkal várt, ami persze nem meglepetés. Már tapasztalatból tudjuk azt is, hogy érdemes körüljárni az épületet, megnézni a lakónévsort, az autóparkot és a környezetet, mert ezek is fontos jelzések.

20180203 114122

Azt már kívülről leszűrtük, hogy felújításra / karbantatásra ezeknél nem sokat költenek: málló vakolat, leszakadt szemöldökfák, omladozó kémények, rozsdás küszöbök jellemezték az épületeket, s a környezetük sem sok jót sejtetett. Egyetlenegybe tudtunk bemenni, mert véletlenül benyitottam az ajtón és az be is engedett minket. Nagyon kiábrándító volt amit találtunk, leginkább azt mondanám, hogy semmit nem változtattak a belső elrendezésen, megvoltak a széles, fényesre koptatott lépcsők, recsegő padlók, koszlott falak, a tanteremajtók, még a faliújságok is. Viccelődtünk, hogy talán még ki-becsengetés is van... Ugyan ezek az épületek a belvárostól nem túl messze voltak, inkább mexikóiak, feketék lakta gettósodó környéken.

20180203 114030

A fentieken túl megnéztünk még 3-4 Broadmoore-menedzselte lakóparkot Omahában. Errő a cégről vannak a legjobb tapasztalataink és a legtöbb pozitív vélemény a neten. Az ügynökeik egy fokkal lelkiismeretesebbek, a környezet gondozottabb, az ígéreteik nem színes lufik. Ha nem bukkanunk rá a végül kibérelt házra, biztosan általuk menedzselt apartmant választottunk volna.

Hova költöztünk tehát az átalakított villamoserőműből?

Miklóst idézve "a tengeripartra", a város nyugati szélére kb. 20 mérföldre az előző lakhelyünktől. Valóban szántóföldek közelébe, kertvárosba, egy nagyobb családi házba. Sosem laktunk még önálló házban az Államokban, mindenképpen új kihívásokkal kecsegtet tehát a következő év. Sajnos minden szempontunk itt sem érvényesült (egy macska is lakott benne), ezért a házat garázstól hálószobáig 10 napon át takarítottuk ketten munka után, plusz egy ózongenerátor, plusz egy szuperporszívó. Nem vagyunk őrültek, csak kicsit magasabbak az igényeink, mint az átlagos itteni bérlőknek. Alig egy hónapja költöztünk át és nem győzzük élvezni a csendet, a zöldet, a jó levegőt.

haz1

Költözés a garázson keresztül

Ezt a jó állapotban és jó helyen lévő házat úgy sikerült megszereznünk, hogy a felbukkanó hirdetésre 1 órán belül válaszoltunk és másnap megnéztük, majd 24 órát kaptunk, hogy meghozzuk a döntést. Nem volt rózsás a helyzetünk, mert a gyárban még majdnem 3 hónapunk volt a szerződésből. Bíztunk a takarításban és alapvetően tetszett a ház és a környék mindkettőnknek. Sokat nyomott a latban, hogy azonnal megtaláltuk a közös hangot a tulajjal és igen szimpatikus volt a házaspár mindkét tagja, valamint, hogy gyerekek játszottak az utcán, amikor erre jártunk.

haz2

Szomszédok és a környék

Most - először életünkben - sok helyünk van, gyönyörű pázsitunk a kertben, ablakunk a konyhán és mindkét kocsit garázsban tarthatjuk. Lehet bütykölni a garázsban, kisebb hibákat javítgatni, sétálni, biciklizni a környéken és majd havat söpörni. Csend van és senki nem vágja be az ajtót tízpercenként. Nem kell élveznünk a szomszéd evési / tévézési / sportolási / szórakozási szokásait. Most úgy érezzük jó döntést hoztunk. 

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is!

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr313814802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blackhairlady 2018.06.23. 03:35:15

Hat ez nagyon erdekes volt, nem volt egy konnyu menet. De legalabb van egy csomo tapasztalat ha ismet koltozni kene :D
Hat itt Teexasban valoban masok a tapasztalatok, a kornyekunkon a hazak eladasa kb 1 het alatt megvan. Gondolom a berles is hasonloan konnyen megy.
Mi eddig a tapasztalatotok, szeretitek tovabbra is? Azert a tel majd mas lesz mint Austinban volt, de annak is megvan a maga szepsege:)
Minden jot nektek Nebraskaban :D Tavaly atutazoban voltunk arra, kukorica meg gabonafoldekben nincs hiany :))

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2018.06.24. 18:32:58

@blackhairlady: Köszi az észrevételeidet! Igen, továbbra is szeretjük. A tél persze más volt, mint Austinban, de nagyon örültünk az élménynek: éppen 24-én délután kezdett nagy pelyhekben hullani és szerencsére nem estek neki azonnal, hogy eltakarítsák a városból. Egészen más a Karácsony hóeséssel, mint nélküle.
Azóta persze nehezedett is: a tél még áprilisban is keménykedett. Nem bánjuk a gabonaföldeket, sokban hasonlít ez a vidék arra, ahol születtünk - és az emberek mentalitása is. Újra megtapasztaltuk, hogy azt mondani valamire "amerikai" mekkora butaság: Nebraska egészen más, mint Texas (kb. mintha Franciaországot hasonlítanánk Szerbiával). Erre vágytunk, hogy MÁS legyen, meg is kaptuk :)
Remélem Veletek is minden rendben! Üdv!

blackhairlady 2018.06.24. 19:42:00

@Árva Gabriella: Na igen, ezt tenyleg csak az tudja aki itt el es mar jart a sajat kis kornyezeten kivul is. Marmint hogy amerikai :) Tavaly sikerult 14 allamot bejarnunk, talan a kozepso resz kivetelevel mind mind mas volt. Iden Floridaban voltunk, bar mar jartam itt regen meg mielott ide koltoztunk, de most az egesz allamot korbe jartuk, es szinten eg es fold a tobbihez kepest. Jovore tervezunk egy sivatag turat, gondolom ott is megtapasztaljuk, hogy mennyire valtozatos is ez az orszag.
Most hogy irtal a telrol, egy kicsit hianyzik, bar nem nagyon kedveltem otthon, de tenyleg egesz mas tud lenni a havas Karacsony. Kar, hogy januar utan meg mindig tarta hideg, azert az nekem mar sok.:D
Na szoval, orulok, hogy azt kaptataok amire vagytatok, jo dolog ha az ember olyan kornyezetben elhet amit szeret :)

Ágidenver 2018.06.26. 00:14:43

Örülök, hogy végül sikerült azt a szép házat elcsípni a "tengeriparton" :D
Azon gondolkodtam, hogy hogy lehet, hogy ennyire dohányszagú volt majdnem az összes lakás? Ott nincsen füstjelző a lakásokban? Tavaly mi is lakást kerestünk, de a dohányszag nem is tűnt fel nekem.
Mindenhol ilyen jó árban lehet lakást bérelni, mint ami a City View-os szórólapon látszik? $450-ért Denverben már stúdiót sem lehet találni. :O
Remek bejegyzés volt :)

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2018.06.26. 15:24:30

@Ágidenver: Koszi a velemenyedet! Igen, a helyzet az, hogy sok lakasban nincs fustjelzo, illetve kb. 15 masodpercbe telik "hatastalanitani". Valoszinuleg mi vagyunk erre jobban erzekenyek, tobbszor ugy neztek rank a kereses soran, mint aki masik bolygorol jott ezzel a kerdessel.
A masik kerdesedre valaszolva, nem egyaltalan nem lehet ennyiert berelni barhol Omahaban. Az 1 ev alatt is amit itt toltottunk erezhetoen feljebb szoktek az arak. Mi leginkabb Austinhoz tudjuk hasonlitani, ahhoz kepest szamunkra itt kedvezobbek a berleti dijak. Annyiert bereltunk itt ketszobas belvarosi apartmant, amennyiert Austinban egyszobas messze kulvarosit. Alacsony osszegert itt meglehetosen lelakottat berelhetunk vagy nem jo kornyeken.