Kincsvadász expedíció az Arábia gőzhajón

2018. június 08. - Árva Gabriella

DSC 3065

A cím egy kicsit csalóka, mert nem magán a gőzösön, csak a múzeumában vadászhattunk kincsekre. Nem véletlenül választottam ezt a hangzatos címet, mert nem győzöm (győzzük) hangsúlyozni, milyen kár hinni a klisékben: az unalmas Közép-Nyugaton mit lehet megnézni? Csak kukoricaföldek vannak amerre a szem ellát. Persze, igaz, de ha az embernek van mersze a kukoricaföld alá menni... egy rakás érdekes dolgot fedezhet fel!

DSC 3070

Kansas City szívében talált Miklós erre a múzeumra és bátran ajánljuk annak, aki arra jár: egészen egyedülálló történet szem- és fültanúja lehet, aki részt vesz egy vezetett túrán. Az Arábia 1853-ban épült Pennsylvaniában, egyike volt a annak a 400 gőzhajónak, amelyek a polgárháború éveiben a Missouri teherforgalmát bonyolították.

DSC04342

Az 52 m hosszú lapátkerekes vízijármű óránként 5 mérföldes sebességgel tudott haladni (folyásiránnyal ellentétesen). Utolsó útjára St. Louis kikötőjéből futott ki 200 tonnányi áruval és 130 utassal a fedélzetén. 1856. szeptember 5-én egy uszadékfával való ütközést követően 24 óra alatt a Missouri iszapjába süllyedt a mai Kansas City közelében. Utasait egytől egyig kimentették, azonban a rakománya teljes egészében víz (később föld) alá került. Ott is maradt 132 évig. Sok mendemonda keringett titokzatos, mesés kincsekről vele kapcsolatban (ennek oka pontosan nem tudható). 

DSC 3074

Az eredeti hajótest egy részét sikerült a felszínre hozniuk és egy sajátos öntöző-impregnáló rendszerrel konzerválniuk.

DSC04393

1987-ben Bob Hawley egy fémdetektorral, korabeli újságok és térképek segítségével, valamint jó sok lelkesedéssel vágott bele az Arábia felkutatásába. Ő maga is hallott a hajóval kapcsolatos történetekről, de a bogarat a fülébe egy kliense tette. Bob saját cégében dolgozott, két fiával együtt hűtőszekrényeket és klímaberendezéseket javított, s egy nap egy megrendelője mesélt a talán még aranyat is rejtő Arábiáról. Miután biztató jeleket kaptak a hajó hollétéről, időt, energiát és pénzt nem kímélve minden engedélyt megszereztek és 1988 novemberében hozzákezdtek a fúráshoz a Missouri mai medrétől mintegy fél mérföldnyi távolságban egy kansasi kukoricaföldön.

DSC04392

A munkaterület közelebbről

A  tulajdonostól azt az ultimátumot kapták, hogy a tavaszi vetésig be kell fejezniük a kincsvadászatot. Lelkesedésük és kitartásuk jutalma óriási siker lett: a téli hónapok során barátokkal és segítőkkel együtt kb 60 tonna árut hoztak a felszínre 14 m mélyből. Az iszap fénytől és oxigéntől olyan jól elzárta a rakomány jó részét, hogy tárgyak ezreit teljes épségben (eredeti csomagolásban) találták meg.

DSC04388

DSC04390

130+ éves whiskey kóstolása

A tárlatvezetés során láthattunk részleteket a Hawley-családdal készült interjúkból: mennyi sok időt töltöttek az álom megvalósításával, mekkora volt az örömük, amikor az első ládát megpillantották, milyen volt az íze a sértetlen üveg whiskey-nek és savanyú uborkának. A vetítés után csatlakozott hozzánk egy idősebb úr, aki maga is részt vett az expedícióban segítőként. A csoportban lévő gyerekek lelkesedése az egekig csapott, körülvették és mindenki kezet akart vele fogni miközben kérdések tömkelegével bombázták.

DSC04350

Nem mindennap akad össze az ember egy igazi kincskeresővel!

A felszínre hozott dolgokból hamarosan múzeumot nyitottak, s ennek köszönhetően mi is végigsétálhattunk a termeken és nézegethettük a soha nem használt konyhai felszereléseket, edénykészleteket, szerszámokat, ruhákat. A múzeum legtöbb termét természetesen a hajórakomány megmentett része tölti meg, de jó néhány fényképet is a látogatók elé tárnak a munkafolyamatról. Megcsodálhatjuk az Arábia működő lapátkerekét és beleszagolhatunk egy illatszeres üvegcsébe.
DSC 3087

DSC 3078

DSC 3077

DSC 3104

A vitrinek között sétálva beszállhattunk egy időkapszulába: igazán kevés képzelőerő is elég ahhoz, hogy úgy érezzük, mintha egy XIX. század eleji szatócsboltban járnánk, ahol minden elképzelhető dolgot lehetett kapni: harangokat, gyöngyöket, míves evőeszközöket, illatszereket, fegyvereket, írószereket, üvegárut, csecsebecséket, etc.

DSC 3085

DSC 3082

DSC 3086

DSC 3089

DSC 3110

DSC 3111

Ahogyan a filmből és a feltárásban résztvevő öregúr meséjéből megtudhattuk ez az expedíció egy megvalósult "amerikai álom": hiszen leginkább elhatározás és kitartás szükségeltetett hozzá. A jól ismert recept ezúttal is bevált: csak higgy benne és dolgozz kitartóan, meglesz a munkád gyümölcse!

DSC 3095

DSC 3127

DSC 3109

Több órát eltöltöttünk a múzeumban és Miklós egyedi fotói révén most megcsodálhatjuk a tárgyakat! Ahányszor csak nézzük mindig újabb arcát mutatja ez a tárlat: nekünk nem kellett esőben és sárban küzdeni az elemekkel a ládák felszínre hozatala során, de mégis jó elképzelni azt a sok munkát, amit a kincskeresők befektettek. Jó volt beleszagolni egy 160 éves parfümbe és látni a működő hajórészeket.

DSC 3098

DSC 3101

DSC 3097

Még egy megosztani való történetünk maradt a végére: egy kisfiú lelkendezve mesélte az édesapjának (aki később csatlakozott a csoporthoz) az élményeit és megütötték a fülemet a szavai: az expedíció résztvevőinek igazi élményben volt részük, igazán gázoltak a sárban és igazán cipelték a ládákat, igazán kóstolták a savanyú uborkát és igazi dicsőséget arattak le. Elgondolkodtató, hogy erre ráébredt egy 10 év körüli gyerek: mennyire feledhetetlen az igazi élmény (nem virtuális, TV-adta).

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is!

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr1313691142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.