Vigyázz! Kész! Road Trip!

2016. június 24. - solkim001

17! Tizenhét! Pontosan ennyi nap, ebben az évben kivehető szabadságom volt még áprilisban. Miért is fontos ez? Miért olyan nagy szám ez a 17? 

Repüljünk vissza egy kicsit időben április közepére: ekkor éppen csak visszaérkeztem Magyarországról. 6 hetet voltam otthon családi ügyek miatt, a 6 hétből 8 nap szabadság volt, a többit megoldottam otthonról dolgozva (home office, working from home - kinek hogy tetszik, az ITs munka egyik előnye, hogy szinte bárhonnan végezhető, az amerikai munkarend szerint dolgozva pedig a délelőttjeim szabadok).

2016-ban elég sok munka vár a csapatomra, kevesen vagyunk, mindenkinek mindenkivel egyeztetni kell a szabadnapjait. Ez tették épp a többiek március végén, április elején: Sean maratonra készül, Robin hazalátogatni a szüleihez, engem folyamatosan kérdezgettek, leszek-e ekkor vagy akkor az idodában, mert épp futóverseny lesz New York-ban, vagy olcsó a jegy Austin és London között. Persze, leszek, nem terveztünk semmi komolyat már erre az évre - ez volt a válaszom, aztán én is ránéztem a munkaidő-rendszerre - nekem vajon mennyi napom maradt még? Ekkor láttam meg: 17 nap. A szemem akkorát ugrott, hogy majdnem átütötte a monitort az állam pedig a billentyűzeten landolt.

Sürgősen kezdenem kellett valamit a szabadnapokkal - pont a projektmunkák kapcsán bizonyos időszakokban ajánlott kivenni a szabadnapjainkat: ez július 4-e (Függetlenség napja) és november 24. (Hálaadás), valamint karácsony környékét jelenti. Ezekben az időszakokban gyorsan emelkednek a szállások árai és (ennek ellenére is) ugyanilyen gyorsan fogynak a szabad motelszobák.

Amikor először szóltam a főnökömnek a 17 napról, ő is hasonlóan meglepődött mint én, bár ő közel sem örült annyira a ténynek. Legalábbis ezt éreztem a kérdéseiből:

Hogy a fenében van  ennyi szabadságod, nemrég hagyam jóvá egy csomót neked (ez igaz, pontosan 8 napot)?

Az egészet ki akarod venni az idén?

Tényleg, hogy is van nekem ennyi szabadságom?

Amikor  kiköltöztünk Texasba tudtuk, a szabadságaim száma jelentősen le fog csökkenni. A múlt évvel bezárólag a cégnél,  ahol dolgozom az volt a szabály, hogy az új belépők 10 szabadnapot kapnak, amit évente növelnek eggyel az 5 éves munkaviszony eléréséig. Így kezdtem én 15 nappal, mivel a cég debreceni leányvállalatánál lehúzott 5 évemet beszámították. Erre jött még rá 1 nap "floating holiday" (+1 nap kivehető szabadság). Ezen kívül minden évben 5 nap átvihető volt a következő évre. 

Ettől az évtől viszont pozitívan nőttek a számok: a 9 év munkaviszonyom (5 év Debrecen, 4 év Austin) 19 nap szabadságot jelentett!!!!!

Kicsit gondolkoznom kellett... 5 napot meghagytam a múlt évről, erre az évre van 19 plusz a "floating holiday". Az 25. Nyolcat kivettem... OK, nem csalok, kijön a matek és a munkaügy is jól számolt. 

Tudom, sokadszor taglalom már a szabadságot, de sajnos mindig kardinális kérdés. Plusz: soha nincs elég belőle. 

A lényeg pedig: a főnöknéni rábólintott az első, számomra leginkább preferált szabadságtervre, vagyis június 25. és július 10. között! (egy kis háttér infó: most, az indulás közeledtével is alig merem ezt elhinni, az előbb leírt mondat felett 1/4 órát ültem, olyannyira hihetetlen ez az egész!).

Ezután jött mindaz, amiről sokan megfeledkeznek, mi pedig még talán soha nem írtuk le, pedig igazán szerves része az utazásnak: a TERVEZÉS és a SZERVEZÉS

16 napig leszünk úton. Hova menjünk? Mit csináljunk? Mit vigyünk magunkal? Hogyan fogunk mosni? 1000 kérdés... Menjünk szépen sorba a történteken!

Hova menjünk?

Aki hozzám hasonlóan multinál dolgozik, valószínűleg ismeri az érzést: sokszor csak az biztos, ami elmúlt. Így a Vegyünk egy fapados repülőjegyet! ötletet nagyon hamar elvetettük. Ha valamiért mégis változik a terv, azt már nem lehet módosítani.

Maradt a jól bevált társunk, Bedekó. Egy nap 800-900 mérföldet kibírunk benne úgy, hogy másnap nem fáj még másik 600-ra visszaülni. Két napnál többet pedig úgysem szeretnénk egy irányba autózással tölteni, az így elérhető kb. 1500 mérföldes körben pedig biztos van olyan, amit meg szeretnénk nézni!

3 évre kelet felé, Floridába mentünk road trip-re, 2 éve nyugati irányba (erről elég sok poszt született, amik ezeken a linkeken olvashatóak: első rész, második rész, harmadik rész, negyedik rész, ötödik rész). Az előbbi szép és jó volt, az utóbbiról hazaérve viszont azt mondtuk: ha tehetnénk, 1-2 nap alatt összeszednénk magunkat, kimosnánk a szennyest és azonnal visszaindulnánk. Vagyis a mostani irány sem volt kérdéses: irány a (vad)nyugat!

Először magunkban írtunk össze egy kívánságlistát, tényleg, a realitásoktól elrugaszkodva, mi lenne igazán jó, mi az, amire igazán vágyunk és szeretnénk megnézni.

img_20160612_172321.jpg

Aztán a térkép előtt ülve formáltuk a listát egy útvonalra felfűzött történetté. 

img_20160422_205343.jpg 

A fő célunk utah-i nemzeti parkok lesznek, illetve néhány város, más park. Csak hogy párat említsek:

  • San Diego. Erre Gabi vágyott nagyon. Egy éve teljesen le kellett róla mondanunk (az egész utazás meghiúsult), most úgy került fel a listára, mint egy könnyen teljesíthető város.
  • Los Angeles-t én írtam fel a listára. Ha másra nem is, átutazóban, egy éjszakára szerettem volna megnézni.
  • Halál Völgye és ha már ott járunk Las Vegas is. Úgy megszerettük...
  • Yosemite vagy a Sequoia National Park
  • Wigwam Motel, Holbrook, Arizona (jártunk már ott, de aludni nem sikerült benne)

img_20160427_105711.jpg

Az oldalbordám feldobta Salt Lake City-t. Gondolni sem mertem volna rá, hogy beleférhet, viszont ha Salt Lake City, akkor Bonneville is - ennyire elérhető közelségben soha nem volt még a sebesség Mekkája.

Így alakult a véglegesnek tűnő terv:

img_20160424_210338.jpg

 

Útvonaltervezés

Amire talán sokszor sokkal jobban igaz az újratervezés. Az első útvonal terv jónak látszott, olyannyira, hogy volt néhány szállás, amit idő szűkében le is foglaltunk. Aztán, pár nap múlva visszaülve a számok, órák és mérföldek világába, rájöttünk, hogy túlvállaljuk magunkat, túl sok amit első körben terveztünk. Az eredeti tervet követve nagyon kevés időnk maradt volna a fő célunkra, a nemzeti parkokra - túrázni szerettünk volna bennük, nem csak autózni.

Jött egy újabb este. Újragondoljuk az egészet. Az eredeti terv szerint északnak indulunk és haladunk egészen Salt Lake City-ig, majd délnek és San Diego-ból kelet felé fordulva hazajövünk a 8-as/10-es úton. 

Mi lenne ha megfordítanánk? Újabb vázlat, sehogy sem jön ki (igazából még rosszabb lett). OK, mit hagyjunk ki? A Yosemite már az első vázlatból is kimaradt. Húzzuk ki Los Angeles-t és San Diego-t is. És még? 

Az az este észrevétlenül a másnapba fordult, de megszületett a terv!

trip.JPG 

Hol aludjunk?

A szállás volt a legfontosabb. Nagyjából tudtuk, hol mit akarunk megnézni. Miután megvolt a terv, foglalunk kellett. Július 4. vészesen közelgett: a szállások egyre jobban telítődtek és ez az árakra sincs jó hatással. 

A szállásokkal 2 fő elvárásunk van: ne legyen állatbarát és legyen nemdohányzó szobájuk. 

Keresésre a következő weboldalakat szoktam használni:

Most (is) kivétel nélkül a hotels.com nyert. Tele voltak akcióval, kuponnal, mondhatni szerencsém volt.

Jótanács: a hotels.com-on foglalt és felhasznált 10 éjszaka után jár egy ajándék éjszaka. Tényleg működik, nem csak vevőcsalogató!

A szálláskeresés során elég sok véleményt olvasunk. Tripadvisor, yelp, google, illetve a hotels.com-on írók elég jó képet festenek a hotelekről és sokszor azt találjuk, hogy egy olcsó helyi fogadó sokkal jobb ár/érték arányban, mint valamelyik ismert szállodalánc szobája.

Egyébként a keresés általában az én dolgom, bár ezt (is) egyre jobban átveszi Gabi. Foglalások után kicsit "különváltak" az útjaink. Gabi a programokat tervezte, én Bedekót igyekeztem felkészíteni.

 

Mivel menjünk?

Azt már írtam, hogy a repülést nagyon hamar elvetettük. Szóba került még esetleg az autóbérlés, de az igazán akkor lenne olcsó, ha előre foglalnánk és fizetnénk a szolgáltatásért. Ezt nem akartuk, így maradt (most már 4 éve társunk) a Bedekó becenevet viselő Mazda 6-os autónk.

Miből állt a felkészítés? 2 éve, amikor hasonló útra készültünk, a kocsi kapott egy nagy szervizt: lecserélték az olajakat (motor, váltó), új gumik, új fékbetétek, szűrők, etc. Azóta viszont semmi, vagyis az itt előírt 5000 mérföldes olajcserén kívül mást nem csináltunk vele. Mindazt, amit ezen kívül ajánlottak a szervizben, csak halogattam. A lista meg csak szaporodott, bár még mindig csak rutin karbantartás:

  • olajcsere
  • levegőszűrő
  • pollenszűrő
  • klímatisztítás
  • ékszíj
  • gyertyák
  • akkumulátor
  • injektortisztítás

Úgy voltam vele, a szűrőket és a klímatisztítást megcsinálom én, olajat, gyertyát és a szíjat cserélnek szervizben (még mindig garanciásak a fődarabok). Az injektortisztítást feleslegesnek tartottam (minek azt 81400 mérföldnél?!), az akksit meg hittem is meg nem is, hogy rossz.

Volt még egy baj is - a kipufogó felől, miután bemelegedett az autó, álló helyzetben, sebességbe téve (automata a drága) ez a zaj jött:

Induljunk el innen. A szervizlátogatásokkor már párszor panaszkodtam erre, de mindig elintézték a következők valamelyikével:

  • nincs az autónak semmi baja (végül is igaz, megy, teszi a dolgát, csak az őrületbe kerget)
  • nem lehet reprodukálni a hibát (hideg motornál nem jön elő, illetve a bekapcsolt klíma épp annyit emel a fordulaton, hogy nem hallatszik)

80000 mérföld környékén viszont már kezdett annyira zavaróvá vállni, hogy újra elővettem a témát. Úgy látszik épp jókor: a szervizben most már tudták mi a baj és azt is, hogy ezt a hibát garanciában javítják 80000 mérföldig (emission warranty). Király - én épp 81400-nál járok. Így a javítás $ 661 lesz. Nem kicsit volt vörös a fejem!

Texasban viszont elég sokszor bejön a következő: adj hangot az elégedetlenségednek és megoldódnak a dolgok. Ezt tettem most is: aznap estére Gabi összeszedte a korábbi szervizpapírokat és visszamentünk a Mazda-wellnesbe. Mondtam nekik, hogy eléggé átverve érzem magam, mivel itt és itt (papíron mutattam) már panaszkodtam a hibáról, de soha nem lett javítva. Most, hogy már nem garanciás, hipp-hopp megvan a megoldás. 

Ők türelmet kértek, telefonálás, háttérbeszélgetések, majd közölték: erről írni kell az atyaúristennek a Mazda Corporation-hoz (nem tudom hogy ez volt-e a pontos beosztása) és 1-2 napon belül értesítenek telefonon, javítják-e garanciában vagy sem. Elváltunk.

Aznap éjjel mondhatni nem aludtam jól, másnap reggel viszont hívtak a Mazda-tól: melyik nap érek rá, ugyanis megcsinálják az autót. Fél napra ott kell hagynom úgy hogy kapok csereautót is. Ráadásul mindez egy fillérembe sem kerül - elfogadták a panaszomat és fedezi a garancia a hibát! Király, mégiscsak szerencsém van! 

img_20160602_172341.jpg

Így jártam egy napig egy 3-as Mazdával. Viszont az akksicserét nem úsztam meg (repedt volt a régi) és az injektortisztítást is bevállaltam (néha eléggé ingadozott az alapjárat).

Azóta Bedekó jól érzi magát és tényleg ráfért a szerviz: jobban fogyaszt és sokkal jobban megy.

 

Mit fogunk enni?

Ez talán anya és anyósom kedvenc kérdése is és erről a nagyközönségnek nem sokat írtunk még. 

Az étkezés ezeken az utakon elég sokszor  háttérbe szorul. Nemcsak anyagi okok miatt (azaz spórolni akarunk), hanem egyszerűen idő hiányában is. Félreértés ne essék - továbbra is ki akarunk próbálni egy-egy helyi éttermet vagy sörözőt - mind a ketten úgy gondoljuk, ezek részei a kalandnak, a hely és a környék jobb megismerésének. 

Viszont egy ekkora úton muszáj meghúzni a nadrágszíjat: az időt és a pénzt is be kell osztanunk. Így elég sokszor eszünk majd az autóban vagy a túraösvényen - szokás szerint konzervet.

img_20160524_125527.jpg

Most is egy egész kartondobozra való dögöljmeglevest, babkonzervet, májkrémet és húskonzervet halmoztunk fel.

S ha már kaja, egy videó a kulisszák mögül - ebéd túrázás közben.

 

Egyéb dolgok

Sok mindenről szó esett már, magunkról még nem. Hogyan készülünk fel egy olyan útra, amit a google maps 4000 mérföldre tippel a beírt pontok szerint (én inkább 4500-5000 mérföldre teszem)?

Két éve szembesültünk azzal, hogy a texasi életmód megtette a hatását, más szavakkal kifejezve ezt: elkényelmesedtünk. 

A 4000-5000 mérfölddel nincs gond - a Mazdánk tényleg nagyon kényelmes. Jobban aggasztott minket a túrázás és még inkább a túrázás 30+ fokos környezetben. Ezért amióta biztosnak mondható az utunk, komolyan hozzáfogtunk edzeni, azaz futni, gyalogolni és túrázni.

img_20160602_154616.jpg

Jó barát lett a futópad és az apartmanunk mögötti túraösvény. Az igazi állóképesség-próba pedig egy valódi, autózós-gyaloglós nap volt az Enchanted Rock-nál:

 

Mit fogunk csinálni?

Ez mindig Gabi feladata - már akkor is ő tervezte meg a programokat, amikor még Magyarországon laktunk. Mivel az érdeklődési köreink csak részben fedik egymást, sokfelé kereskedünk, sokakat megkérdezünk. Nem hagyjuk ki a nevezetes látnivalókat, de igazából jobban kedveljük a nem kifejezetten legnépszerűbb (egymillió turistát vonzó) célpontokat. Ezért megyünk balzsamecetboltba, zsinagógába, veteránautó-múzeumba, floridai gyümölcsfarmra, sörfőzdébe, rumlepárlóba, New York-ban piacra, spanyol nyelvű misére, etc.

DSC01297

Legfőbb segítőink természetesen a barátok, a könyvek és a világháló. Több kiló olvasnivalót elhoztam a könyvtárból most is és számtalan órát ültem a netes oldalakon, mire összeraktam az alaptervet. Mindenhol érdemes figyelembe venni a túrákra ajánlott időkeretet, a nemzeti parkok tanácsait-előrejelzéseit (időjárás, lezárások). Az útvonal minden sarkalatos pontja között kiszámoltam és listáztam a google maps által javasolt időket, megnéztem az utak minőségét, mert mindezektől függ, hogy számunkra pontosan mennyi időbe fog telni egy táv leküzdése, egy látnivaló megnézése. Nálunk van, hogy egy beállításból 80-100 fotó készül, ami ugye nem 2 perc :) S ha útközben kapunk egy jó tippet, azt sem szoktuk kihagyni! Ahol szükséges vagy érdemes, előre foglalunk túrát, idegenvezetést. Mindenhol jegyzetelem a GPS-koordinátákat, pontos címet, nyitvatartási időket, hiszen a telefon nem mindenütt működik (szerencsére!!)

Csak ízelítőül néhány tervezett célpont:

  • Bryce, Zion, Arches-túrák
  • Antelope Island
  • Salt Flats-rodeó Bedekóval
  • igazi historic district  Las Vegas-ban
  • Zabriskie Point 
  • mormon templom, a világhírű mormon kórus próbája
  • arizoniai oszlopkaktuszok parkja
  • családfa-kutató könyvtár
  • Mojave-sivatag
  • Sonoran Desert

Június 24-én munka után még szeretnénk eljutni Lubbock-ba (esetleg Amarillo-ba). Onnan másnap egy elég hosszú etap vár ránk - Moabban (Utah állam) már szállásfoglalásunk van, oda el kell jutni. Ha belefér, én aznap szeretném belevenni a Million Dollar Highway-t is, de ez sokmindentől függ: mikor végzek pénteken, meddig jutunk, mennyire vagyunk fáradtak szombaton, etc.

Vasárnap (június 26.) indul az igazi szabadság: csak végtelen utak, vörössziklás túrák, fotózás, pihenés, kikapcsolódás! NAGYBETŰVEL!

 

Ezzel a poszttal egy időre búcsúzunk is az Olvasóktól - a megjelenésével egyidejűleg megkezdődik a szabadságunk, útközben pedig nem lesz módunk írni. Poszt legközelebb kb. 1 hónap múlva jelenik meg. Addig is érdemes lesz a facebook oldalunkat követni - ott biztosan posztolunk arról, épp merre járunk, mi történik velünk!

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr168800732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.