A Nagy Etető

2016. február 18. - Árva Gabriella

Austini éttermi tapasztalatainkról szól ez a bejegyzés, ismételten sokak kérdései alapján. Kulturális és szokásbeli különbségek, ahogyan mi látjuk.

IMG 20150407 173749

Észak-Austin talán legszebb belsővel bíró étterme a The Cheesecake Factory

Az első alapvető különbség az, hogy itt nem annyira egyedi, hogy az emberek házon kívül esznek. Semmi kirívó nincs abban, ha a vasárnapi istentisztelet után az egész család beül egy étteremlánc egységébe legyen ez Austinban vagy vidéken. Kevesebbet és kevesebben főznek rendszeresen otthon, hiszen igen gazdag a lehetőségek tárháza mind kínálatot, mind árszínvonalat tekintve. Rengetegen dolgoznak ebben az ágazatban, sokszor részmunkaidőben megosztva a napi 14 + órás nyitvatartást. A teljesen hektikus amerikai életvitel a nap legtöbb órájában megkívánja a rendelkezésre állást.

Igyekszem röviden leírni egy étteremben való étkezés menetét a jellemző különbségekkel. Már a megérkezéskor érhet meglepetés (mint engem kiköltözésünkkor minden alkalommal): az átlagos éttermekben nincs asztalfoglalás, viszont ha teltház van, akkor szépen sorbaállnak / ülnek a vendégek  és várják, hogy asztalt kapjanak. A drágább, belvárosi, luxus- és / vagy fine dining helyeken persze kell előre foglalni.

Tipp a városon kívüli étteremválasztáshoz: ahol a legtöbb helyi lakos eszik (Texas-ban: a legtöbb truck parkol), ott biztosan finoman főznek! Ez még eddig mindig bejött, meglepően jól elkészített ételekkel, udvarias kiszolgálással és elfogadható árakkal találkoztunk Texas-szerte.

IMAG1490

Készülnek a tortillák a Fonda San Miguel-ben

Rögtön belépéskor egy hoszteszlány (fiú) fogad és elvezet, leültet az asztalhoz vagy éppen "nyilvántartásba vesz" névvel és telefonszámmal, valamint ad egy kis készüléket (pager vagy buzzer a neve), ami villog vagy rezeg, ha rád került a sor és már van szabad asztal. Ha hosszúra nyúlik a várakozás, az éttermek nem egyszer kedveskednek rágcsálnivalóval, hűsítővel az éhes vendégeknek, illetve előre kiosztják az étlapot, hogy úgy érezzük gyorsabban haladunk.

 Miklos Lorant DSC 2020 01

Soha semmi méltatlankodást nem hallottunk, mindenki türelmes a 38 fokos texasi hőségben is és soha nem tolakszanak, nyomulnak az emberek. A leghíresebb BBQ-étterem egyik legjellemzőbb vonása ez az órákon át tartó sorbanállás - mi itt írtunk róla - a várakozók sörözéssel, kávézással, beszélgetéssel, játékkal ütik el az időt.

DSC09309

Hagyományos vidéki kocsmabelső: Gruene Hall

A helyek ritkán szólnak keleti kényelemről, sokkal inkább a minél több ember tudjon egyidőben étkezni praktikuma dominál. Egyáltalán nem olyan tiszták a vendéglátóhelyek, mint otthon, illetve Európában szokványos. Itt elfogadott, ha egy népszerű étteremben több egymáshoz toldozott-foldozott épületrész van, ha a kerthelyiségben a madarak leszállnak az asztalra. Nekem sokszor az a benyomásom elég ha van asztal-szék-árnyék-ventilátor, nem zavarja az embereket, hogy a falak, a bútorok piszkosak, műanyag vagy papírtányéron, esetleg egyetlen zsírpapíron van tálalva az étel. Sokkal rendetlenebbül is esznek, nem ritka hogy szabályos disznóólat hagynak maguk után - főként a kisgyerekkel érkezők. A kedvenc palacsintázó helyünkön még egyszer sem volt olyan tiszta az asztal, hogy ne kellett volna letörölnöm. Igyekszem nem belegondolni milyen tiszta lehet a konyha és a pult, ahol az ételek készülnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem takarítanak, csak sokkal felületesebben, a látszat kedvéért.

IMG 20140913 130723

Tányér helyett pár réteg zsírpapír

A következő nagy eltérés az otthon tapasztaltakhoz képest: az éttermek sokkal zajosabbak, nem ritka, hogy a szomszéd asztalnál ülők teljes beszélgetését "kagylózhatja" aki szeretné, olyan fennhangon beszélnek, telefonálnak az emberek. Számunkra ez a legtöbbször zavaró, persze a finomabb, előkelőbb helyek ebben is kivételt képeznek - kulturáltabb a zajló élet. Nem ritka, ha az étkezés során kiderül, hogy pl. valakinek szülinapja van éppen, akkor extraajándékot (előételt, italt, desszertet) kap az ünnepelt, sőt az sem, hogy az összes pincér neki énekli a Happy Birthday-sorokat, de olyat is láttunk már, hogy a törzsvendéget a pincérek a vállukra emelték. Mindez otthon szinte elképzelhetetlen.

DSC00444

A sörcsapok 1/3-a a Banger's Beer Garden-ben

Miután leültünk, pillanatokon belül megjelenik az első felszolgáló (sok helyen különbözik az ételt és az italt kihozó személye), bemutatkozik és elmondja, hogy ma ő fog kiszolgálni minket, illetve a napi ajánlatot és megkérdezi milyen innivalót hozhat. A csapvíz mindenhol ingyen van és nem akadnak fenn rajta, ha kizárólag csak ezt iszunk. Amikor visszatér a poharakkal, szívószálakkal, akkor veszi fel az ételrendelést, illetve válaszol a kérdésekre. Az austini tex-mex és mexikói éttermek 98%-ában alapszolgáltatás és "ingyen" jön a tortillachips és a salsa szósz, amíg várakozunk az ételre. Ezek változó minőségűek, van ahol nagyon ízletes házi készítésű minden, van ahol bolti, tasakos az egész.

DSC 1219.NEF

A (nekünk) legfinomabb salsa San Antonio-ban készül a Rosario's étteremben

Az étel megérkezése előtt és után is általában odajön a pincér az asztalunkhoz és megkérdezi, van-e szükségünk bármire, utántölti az innivalót (a jegestea, a kávé és a szénsavas üdítő bárhányszor történő újratöltése benne van az egyszeri adag árában). Mivel a pincérek nagy része csak minimálbérért dolgozik és a fő bevételi forrásuk a borravaló, az extrakedvesség és rendelkezésre állás alapvető érdekük. Persze vannak szabályok a borravaló mennyiségét illetően (minimum 15%-ot illik adni), de ettől sokszor eltérnek, ha elégedettek a munkájával. Többségük egyáltalán nem szakképzett, legtöbbször egyetemisták, akik a tandíjra keresik meg így a szükséges összeget. Sajnos ez a hozzállás amióta itt vagyunk nagyon megváltozott, egyre kevésbé jellemző, hogy igazán figyelmes és kedves kiszolgálásban részesül a vendég. Számunkra mindenképpen furcsa és sokszor elfogadhatatlan, hogy nem egyenruhában dolgoznak, hanem a saját utcai ruhájukban, illetve az étterem pólójában, oldalzsebükben a piszkos törlőkendővel. Zavaró lehet, ha látjuk a túlburjánzó tetoválásaikat vagy rendetlen a hajuk, illetve a szakálluk. (Sajnos ezek itt nem zavaró tényezők a többség számára.)

IMAG0022

Két kedvenc kínai fogás a Din Ho-ban

Itt is kivételt képeznek a drágább éttermek, az ő pincéreik általában képzettek, udvariasak, főmunkaidőben dolgoznak, van egyenruhájuk, tiszta a kezük. Bizony ez utóbbiról is kell beszélni, mert teljesen bevett dolog az, hogy az italokat nem tálcán, hanem kézben hozzák ki, legtöbbször a pohárnak épp azt a részét fogva, ahonnan a vendég iszik - s a körmeik és a kezük tisztasága hagy kívánnivalót maga után. Az étteremláncokban sokszor persze alapból van szívószál, tehát ezt a kellemetlenséget kipipálhatjuk, viszont drága belvárosi sörözőben sem egyedi az előbb leírt dolog. E jelenségek miatt nekünk már számos olyan hely lekerült a látogatási listánkról, amelyek pedig cool-nak vagy ikonikusnak számítanak Austinban.

image-8206c89d34be22acea43cf895057ed49fbc849d5fc6644c579c6954666

Barbecue marhaborda a Black's-ban, Lockhartban

Az adagok terén is jelentős változás állt be az elmúlt 4 év során, a korábbi eltúlzottakat emberibb, normálisabb porciók váltották fel. Persze továbbra is "veszélyesek" az all you can eat - helyek, mivel ilyenkor biztos, hogy többet eszik az ember, mint amennyire éhes. Pl. az egyik kedvenc indiai éttermünkben ez is választható opció ebédidőben: $9 fejében kb.10-12 fogásból ehetünk annyit amennyi jólesik plusz 4 szelet naant és vizet is kapunk. Innen mindig úgy távozunk, hogy aznap biztosan nem kell vacsora. 

Mivel az Államok sok nemzet olvasztótégelye, sokféle szokásrendszerrel, ízléssel, itt semmilyen kérésen nem lepődnek meg bármit bármivel felszolgálnak, ami szerepel az étlapon, a pincér vagy a szakács nem nyilvánít véleményt, nem "okoskodik", hogy az nem jó / nem illik, mert az első számú szabály, hogy a vendég elégedetten távozzon, illetve visszajöjjön. Ezt mintha otthon elfelejtenék megtanítani avagy megtanulni a vendéglátósok. 

image-6372c22ff20a0739c41ffb9c422208fdd3584b4da7f53ed11678bc35e3

Saláta és leves a Souper Salad-ban (all you can eat, ahová már nem járunk a jelentős minőségromlás miatt)

Ha befejeztük az evést, illetve sokszor már előbb hívás nélkül megjelenik a felszolgáló és megkérdezi, hogy elviheti-e a tányérokat, illetve kérünk-e dobozt, hogy elvihessük a maradékot. Ekkor szoktuk jelezni, hogy szeretnénk fizetni. Egyáltalán nem szokás a pincérnek való füttyögetés, kiabálás, integetés, ugyanis az ő feladata a vendég kívánságainak lesése, szemkontaktus teremtése, időben érkezés.

image-a235dd7043f220fc69495fbc697d1f262eba8214608255b5719ede575c

Csokis pizza a DoubleDave's-ben

A fizetés legelterjedtebb módja a bankkártyás és a készpénzes (pl. mi is ez utóbbit választjuk, ha nem egészen tűnik megbízhatónak a hely, hiszen kiadjuk a kártyát a kezünkből és az itt igen jellemző online vásárláshoz elég csak leolvasni róla három számsort). A pincér tehát kihozza a számlát kis tálcán vagy tartóban, a vendég ebben átadja a kártyáját, amit lehúznak a pénztárgépnél, azaz az elszámolást megnyitják. Ezután a pincér visszahozza a bankkártyát, valamint a vendég és az étterem blokkját. Ekkor zárja le a vendég a fizetés folyamatát a borravaló feltüntetésével és az aláírásával. Ha a fizetés kp-ban történik, akkor a tartóba vagy a tálcára tesszük a szükséges összeget és mindig külön az asztalra a borravalót. Nem illik aprópénzt hagyni, csakis papírpénzt.

DSC00450

Így érekzik a számla, amit a bankkártyával kell visszaküldenünk, s ha a pincér kihozta a bizonylatot és a blokkot, aláírással érvényesítjük

JÁTÉK! 

Szeretnénk megismertetni az Olvasókkal a valódi texas-i ízeket, ezért játszani hívjuk Önöket!

Nem kell hozzá semmit "lájkolni" , az első helyes válaszoló nyer, ha pedig ilyen nincs, akkor az, aki a megoldáshoz legközelebbi tippet adja.

A nyeremény a képen látható - BBQ fűszer, BBQ szósz és mogyoróvajas édesség - egy darabka Texas, amit szeretnénk hazavinni (ha a vámosok is úgy akarják)! HAZAvinni, ugyanis játszani most csak Magyarországról lehet, és a bundázás elkerülése végett a családtagok ki vannak zárva!

DSC 4612

A válaszokat a poszt alatti kommentben vagy facebookon is elfogadjuk! Miklós márciusban Magyarországon lesz, a nyereményt személyesen átadja, illetve postázza (magyar címre).

 

A feladat pedig megválaszolni, mire vonatkozik az éttermi alkalmazott alábbi kérdése:

RED, YELLER OR WHITE? Azaz: Piros, sárga vagy fehér?

 

Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is! 

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr648322912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

yoce! 2016.02.18. 21:20:52

Ketchup, mustár, majonéz? Talán a színek miatt :)

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.02.18. 22:20:55

@yoce!: Talalt! Sullyedt! Pontosan a szinek miatt.
On nyert! Gratulalunk!
Koszonjuk, hogy velunk jatszott!
Kerem, hogy irjon privatban magyarorszagi cimet, ahova elkuldhetjuk a nyeremenyt!