Austin - Austin 3000 mérföld kerülővel

2016. január 29. - solkim001

"Kemény dolog ez az utazás, de hát valakinek ezt is meg kell csinálni" - írja Obsuszt Roland A rázósabb úton című könyvében.

Sokszor gondolok erre, amikor nekilátunk egy hosszabb-rövidebb út megtervezésének, hiszen egy hét napig tartó vakáció megtervezése akár több hétbe is beletelik: Gabi programokat keres, kuponokra vadászik, én szállodákat (na jó, fogadókat, moteleket) próbálok minél olcsóbban felhajtani és közben küzdök a munkahelyemen, hogy időben befejezzem a projektet és indulni tudjunk.

Sokszor halljuk ismerősöktől, barátoktól: jó nektek, hogy megengedhetitek magatoknak, hogy utaztok! Elég gyakran éreztük már azt, hogy a pénz az, amit a legkönnyebb előteremteni az útra. Hisz elég csak kihagyni egy hétvégi, medence melletti sörözést, és máris van pénz egy tank benzinre és egy éjszakára az út menti Super8-ban. Kajának pedig mindig ott van májkém és halkonzerv barátunk, vagyis a hétvégi csavargás költségvetése meg is van.

Nekünk az idő a legdrágább tényező, a kötöttség, a sohasem elég szabadság, a munkából kocsiba esve fáradtan, rohanva indulás. Mégis, bármennyire is elfáradunk a szervezésben, a mérföldek darálásában, újra és újra nekivágunk. 

Sokszor talán könnyebb a kifogások mögé bújni, mint belevágni a kalandba!

Mert minden út egy kaland, és az élmények, találkozások, beszélgetések azok, amik ezeket az utakat felejthetetlenné teszik. Kaptunk már egy beszélgetés végén a Dalai Láma által megáldott gyöngysort New Orleans-ban, kóstoltunk már 13 éves borecetet Santa Fe-ben egy fűszerkereskedő boltjában és volt már számtalan jó beszélgetésünk a vidéki Texas lakóival.

S egyszer talán találkoztunk magával a jó Istennel is (de mindenképpen egy angyallal) egy nagydarab fekete férfi formájában, aki észhez térített minket, mivel fehér ember számára igen veszélyes környéken sétáltunk épp.

Amerika (részben) a szabadságot is jelenti - végtelenbe nyúló utak, olcsó benzin, olcsó, útmenti motelek. 1.5 éve már, hogy egy igazi, amerikai életformának megfelelő utazásunk volt: 12 napig róttuk az utakat: részben a 66-os út burkolatát is koptatták a kerekeink. A 12 napot több mint 1 hónapig szerveztük és az ott készült rengeteg (magamnak sem vallottam be mennyi) képet a mai napig nem dolgoztam fel.

Amikor visszaérkeztünk, azt kérdezték a kollégák: Megérte? Megcsinálnád újra, ha lehetne? A válaszom most is ugyanaz, mint akkor: hadd mossuk ki a 3 halom szennyest és már indulunk is!

Az Olvasó most maga is megválaszolhatja ezt a kérdést - végre elkészült egy videómontázs a képekből:

(ha nem működne az youtube-os link, elérhető itt is: link .)

Az útról korábban megjelent posztjaink a következő linkeken olvashatóak:

Road Trip - első rész

Road Trip - második rész

Road Trip - harmadik rész

Road Trip - negyedik rész

Road Trip - ötödik, befejező rész

Micsoda útjaim - Road trip-jelentés az anyósülésről

 

Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is! 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr258305888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.