Az én Texasom, az én vadnyugatom...

2016. január 08. - solkim001

Július 30-án ünnepeltük a 3. évfordulónkat Texasban. 3 év. Másfélszerese az eredetileg tervezettnek. 40000 autóval megtett mérföld. Számtalan város, nemzeti park, jónéhány meglátogatott állam. Ki tudja mennyi beszélgetés, több gigabyte fénykép, egy életre szóló emlékek, tapasztalatok.

A három év alatt egyre komolyabb hobbim lett a fényképezés - most már két kiállítást tudhatok magam mögött. Texast elég sokan a vadnyugattal azonosítják vagy éppen az olajból meggazdagodni akaró szerencsevadászok földjének.

Az egy év képekben posztok nyomán jöjjön most egy összeállítás az én Texasomról, az én vadnyugatomról... 

DSC 1123

Akit egy kicsit is megérintett már a vadnyugat szele, érteni fogja ezt a képet. Eladó csizmák egy vintage boltban. Nem csak kirakati dísz és vasárnapi viselet - ezek a lábbelik ugyanúgy részei a mai mindennapi viseletnek, mint száz évekkel ezelőtt a marhapásztorokénak. 

DSC 0357-2 vm

2008  januárjában jártam először Texasban. Valami ilyesmit képzeltem az államról - végtelenbe nyúló utak, kék ég, szabadság... Az igazság az, hogy csak el kell szakadni (50-100 mérföldre) a város közelségétől, nem is olyan nehéz ezt megtalálni!

DSC 0783

Szellemváros Nyugat-Texasban

DSC 1776

Ez a valóság, nem filmbeli díszlet. A kis kocsmában az élethez szükséges legfontosabb dolgok beszerezhetőek: kötszer, babkonzerv, sör, tampon, gázfőző készülék, lehet hitelkártyával fizetni és a fák mögött kemping található. Az autók pedig kétkezi munkából élő emberek (munka)eszközei.

DSC 1844

Texas állam egyik szimbóluma és büszkesége: a Longhorn.

DSC 9840 vm

A vidéki élet nagyon más Texasban. Ha elhagyjuk a nagyváros zaját, letérünk egy alacsonyabb rendű útra megváltozik a táj, az utazás sebessége. Egy-egy vidéki településhez közeledve pedig egyre jobban növekszik a truck-ok száma. És az élet lelassul. Mindenki türelmesebb, nincs rohanás. 

DSC 2612

Rodeo vidéken. "Ha igazi rodeót akartok látni, gyertek vissza július 4-én!" - kaptuk a tanácsot első látogatásunk során Wimberley-ben egy ex-chicagói gengsztertől. És milyen igaza volt! Itt valahogy hitelesebb az egész. Ha az austinival össze kéne hasonlítanom, azt mondanám, ott valóságshow-t láttunk, vidéken pedig valóságot.

DSC 5991

Fontosak a hagyományok. A Gruene Hall az egyike a több mint száz éve működő tánctermeknek. Nem csak a helyieknek és a környékbelieknek nyújt szórakozási lehetőséget. Az Austintól 90 km-re található táncterembe gond nélkül ellátogatnak városunk lakói egy esti koncertért, de beszélgettem már olyan emberrel, aki San Angelo-ból autózott ide. Neki 350 km (!) volt  az út - egy irányba.

DSC 1176

 Ivy's London Dance Hall, Gruene Hall, Luckenbach Dance Hall, Broken Spoke. Mindegyik eredeti állapotában fenntartott, régi szórakozóhely, ahol esténként idősek és fiatalok egyaránt cowboy csizmában és farmerben szántják a táncparkett recsegő deszkáit élő country zenére.

DSC 8526

Miért is szeretünk annyira vidékre járni? A lelassult életet már írtam és talán ez a legjobb indok is. A Stetson kalapok alól kinéző marcona arcokról elég gyakran kiderül, hogy barátságos emberek, akik egy sör mellett szívesen mesélnek történeteket.

DSC 1311

Még mindig a tánctermeknél maradva - rengeteg a zenész. Willie Nelson és George Strait csak két név az igazán ismertek közül. Azt szoktam mondani - kis túlzással - minden sarkon hallható élő zene és itt nem szégyen egy bárban úgy játszani, hogy csak 10 ember hallgatja a dallamokat - mindenkinek el kell kezdeni valahol. A kép Dale Watson koncertjén készült - a 29 lemezt jegyző énekes a koncertjére a bandájával minden  különösebb felhajtás nélkül saját maga hozta be a hangszereket.

DSC 1209

Karácsony egy vidéki városban (Fredericksburg). A felvonuláson - amit a hozzánk hasonló turistákon kívül jórészt helybéliek néztek végig a truck-ok platójáról, italtartós karosszékből - minden és mindenki fényekbe öltözött. És mindenki valaki - a helyi farmer épp akkora tapsot kap, mint a szupermarketlánc kocsija vagy a motorosok kilenc tagú alakulata.

DSC 7003

Texas szerintem legszebb tengerpartja a South Padre Island. Ez ugyan nem az a vakító fehér homokos, pálmafás, fűszoknyás lányokkal tűzdelt vidék, mint Miami Beach, de Texas legdélebbi strandja így is évente több mint 1 millió látogatót vonz.

DSC 5992

Ha valakinek azt mondom, Texasban élünk, az első dolog, ami eszébe jut a Magyarországon a 90-es évek elején vetített tv sorozat, a Dallas. Aztán az olaj. Nos, ebből tényleg van, sokszor ott is, ahol nem kéne - a Mexikói-öböl tele van olajfúró tornyokkal és a 2010-es katasztrófa nem múlt el nyomtalanul.

DSC 7836

A 21. század cowboy-ai már nem csak lovagolnak és marhákat terelnek, hanem pick-up truck-on járnak a ranchükön, kamionnal szállítják az olajat a finomítóig vagy éppen csónakukkal a nemzeti parkok tavait mutatják be a turistáknak. A képen Billy Carter látható, aki épp így fuvarozza a látogatókat a Caddo Lake-en.

DSC 4803

2010 tavaszán, egy üzleti út magányos hétvégéjén jöttem rá, mennyire jók a nemzeti parkok az Egyesült Államokban. A belépőjegy pár dollár, a parkolás ezután ingyenes, a parkőrök kedvesek (mindaddig amíg betartjuk a szabályokat) és a látvány szinte mindig pazar. Texas szerencsés hely - márciustól októberig bármikor lehet találni egy parkot az idő kellemes eltöltésére.

DSC 3324

Ez a kép ez első itt töltött évünkben készült és sokáig úgy gondoltam, igazi vadnyugati hangulatot áraszt, pedig díszlet az egész - Wimberley-ben egy múzeumfaluban lőttem.

DSC 3790

Ez viszont már korántsem díszlet - Gonzales, a városi börtön női részlege (ma már múzeumként szolgál). A vidéki városok főterén egyébként vagy bíróság vagy börtön áll.

DSC 5927

Texas, én így szeretlek. Péntek este ha kilépek a munkahelyről és a szél az orromba fújja a BBQ illatot, úgy érzem, itthon vagyok. És ez már hét éve tart - azóta járok vissza munka kapcsán. Igaza volt annak az embernek, akivel az első hónapokban egy számítógép-múzeumban beszélgettem - el kell telnie 2-3 évnek, hogy igazán magunkénak érezzük ezt az államot. Igaza lett abban is, hogy lesz csizmánk, kalapunk és egy éve egy nagy Lone Star csillagot is beszereztünk Wimberley bolhapiacán.

 

Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is! 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr317739958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

balintcs 2016.01.09. 14:47:40

Jó összeállítás. Mi 3 évet éltünk DFW-ban és szintén megerintett néhány dolog. A vidék pedig tényleg egészen különleges világ.