Mikor a skanzen életre kel ...

2015. szeptember 04. - Árva Gabriella

Mihez is hasonlítható Magyarországon ez a texas-i kisváros - pontosabban annak is csak egy része - ? Talán a sóstói vagy a szentendrei skanzenhez. Amerikában járva persze tudhatjuk, hogy a történelmi jelző alatt nem ugyanazt értik, mint otthon. 

DSC 1113

A történelmi Gruene ma New Braunfels város része, Austintól 40 mérföldre található dél felé, az I-35-ös autópálya mentén. Részben az időjárási körülmények, részben persze az átéltek miatt ez a kisváros is felkerült  a legemlékezetesebb utazások listájára nálunk. Miután májusban már  a második hétvégén fújtuk le az Észak-Texas-ba indulást tornádó, áradás és vihar (piros riasztás) előrejelzése okán, a hosszú ünnepi víkendre úgy gondoltuk könnyed és laza szórakozás lesz Gruene. Egészen a horrorisztikus hazaútig az is volt.

DSC 5964-2

Az ismerősök tanácsa csak annyi volt: amikor meglátjátok a víztornyot, térjetek le az autópályáról és már ott is vagytok. Ez igaz volt, szombat délután egy rövid órányi autózást követően indultunk városnézni Gruene-ben. Egyáltalán nem egy álmos kisvárosra kell számítani, tele volt látogatókkal: táborozó cserkészekkel, kiránduló idős hölgyekkel, családokkal, lánybúcsúban bulizókkal és tubingoló társaságokkal.

DSC 5927

A tubing az egyik legnépszerűbb és legvonzóbb tevékenység errefelé, amiért sokan kiautóznak a környező nagyvárosokból: jónéhány egymáshoz kötött óriási úszógumin (gumitömlőn) lecsordogálnak a folyókon, egyszer jelmezben, parti részeként, másszor csak a buli kedvéért a sörrel megpakolt hűtőládákat is magukkal vontatva. Nem raftingra kell gondolni, csakis hűsölés, vízbecsobbanás, szelfizés, iszogatás ilyenkor a cél. A Memorial Day 30 fokos melegében az egyik leghűsítőbb szórakozás.

 

Gruene pár utcáját rövidebb idő alatt is bejárhatjuk, de ha a boltokban nézelődünk, kóstolgatunk, bortúrára indulunk, vagy ahogyan mi, fényképezünk, akkor egésznapos programként is tervezhetjük. Érdemes elolvasni az emléktáblákat, értékes tudással gazdagodhatunk, körbejárni az épületeket, elsétálni a Guadalupe partjára, bort, mézet, lekvárt, mogyoróvajat kóstolni, könyvek, kacatok, ajándéktárgyak, festmények, kerámiák között böngészni.

DSC 1123

 

DSC 1119

A mi ottjártunkkor három helyen szólt élőzene már a délután folyamán az esti Gruene Hall-beli koncertre hangolva. Nekünk persze leginkább egy-egy régi kapubejáró, ajtó, a szokásosnál jobban megóvott eredeti épületek, kertrészletek, falusias hátsó udvarok tetszettek. Nagyszerű fotóstéma!

DSC 5924

DSC 1098

Aki persze szeretne meg is szállhat a valóban régi épületekben kialakított B&B szálláshelyeken vagy az alapító Ernst Gruene egykori otthonából lett viktoriánus hotelben.

DSC 1079

Az 1840-es években ideérkezett német telepes jó érzékkel választotta lakhelyéül az akkor még csak eladásra kínált földet: pár évtizeden belül gyapottermesztő gazdaságok virágoztak itt, a kereskedő vénájúak pedig forgalmas központtá változtatták az Austint San Antonio-val öszekötő útvonal poros postakocsi-állomását. Az iparosodás sem kerülte el Gruene-t: a századforduló előtt már gyapotmagtalanító üzemet és két kisebb teherpályaudvart építettek.

DSC 5991

A közösségi élet színteréül pedig 1878-ban megnyitották az azóta is működő Dance Hall-t. Texas egyik legrégebbi ilyen intézménye méltán tagja a helyiek által " zenei Szentháromságnak" titulált épülethármasnak (Luckenbach Dance Hall, Bandera Cabaret Dance Hall, Gruene Hall). Számunkra Mgyarországon már teljesen letűnt szórakozási forma helyszínei ezek a faszerkezetű, fapadlós, félig nyitott, tágas tánc- és koncerttermek, ahol minden hétvégén (de sokszor hétközben is) összegyűlnek élő nép (country) zenét hallgatni, táncolni, találkozni az emberek. Minden korosztály, (többnyire) népviseletben , szórakozni, (nem lerészegedni, balhézni) etc.

DSC 5999

DSC 1176

DSC 1291

Május utolsó szombat estéjén Texas egyik legnépszerűbb aktív countryénekese lépett fel. Dale Watson kétórás élő lemezbemutató koncertjét (Call Me Insane) semmi sztárkodás nem előzte meg, zenekara 3 tagja és egy segítő állította be a hangosítást, rendezte be a színpadot.

DSC 1253

Az énekes pontosan érkezett és többekkel történt rövid beszélgetés, baráti kézfogás után csapott a húrok közé. A végén a gitárt letéve lelépett a színpadról és mosolyogva pózolt a képekhez, beszélgetett, dedikált. Minket ez a baráti, közvetlen stílus nagyon megfogott.

DSC 1204-3

Sokáig nézegettük a helyszínen megfordult hírességek falát is: George Strait, B.B. King, Willie Nelson, Bo Diddley,  Lyle Lovett, Jerry Jeff Walker és még John Travolta is fellépett a Gruene Hall-ban.

DSC 1045

DSC 1041

A zene, a táncolók és a hangulat egyébként annyira magával ragadott, hogy csak 11 óra felé vettük észre milyen óriási felhőszakadássá alakult a kora esti szemerkélő eső. Rövid guglizás és tanakodás után bebugyoláltuk a legértékesebb dolgokat újságpapírba és ruhákba (fotómasina, telefonok) és előkerítettük az autót.  

DSC 1360

DSC 1347

Félelmetes villámlás, égzengés és kitartó esőzuhogás közepette 40-nel igyekeztünk hazajutni az I-35-ösön - ami ezen körülmények nélkül is Texas legveszélyesebb autóútjának számít. A pokoli helyzet ellenére is láttunk mosolyognivalót.

IMG 20150503 220136

Hogy milyen átkozottul szerencsések voltunk, azt már csak a másnapi hírekből tudtuk meg: kb. 3 órával a mi áthaladásunk után a felduzzadt Blanco folyó átöntött az autópályán rettenetes károkat okozva és emberéleteket követelve a közeli, rendkívül barátságos kis üdülőközpontban, Wimberley-ben.

 

Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr737527584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.