Ami a katasztrófaturizmusban a legjobb

"A távolban tar ágak szerkezetei / tartják keccsel az üres levegőt." - József Attila

2014. május 14. - Árva Gabriella

A tavasz első igazi napsugarai zsizsegésre késztették az utazóbogarat, így egy januári szombat reggeli rövid autózás után a Lost Pines (Állami) Nemzeti Parkban poroltuk le a túracipőt. A Bastrop városától néhány mérföldre elterülő park kissé baljóslatú neve - szabad fordításban: letűnt fenyőerdők parkja - nem ígért könnyed szórakozást. Ennek ellenére vonzott mindkettőnket, főként mióta láttunk már tűz pusztította erdőket New Orleans-hoz közeledve az autópálya mentén. Elképzelhetetlenül nagy volt a kontraszt a mocsarak, egymásba gabalyodó folyók, patakok burjánzó és harsogó zöldje valamint a megkopaszodott csonkok, élettelenül meredező ágak fekete színe között.

DSC_4427

A park bejárható túraösvényei nem kívánnak túl nagy erőnlétet, bár kerekesszékkel vagy babakocsival közlekedők azért találhatják szembe magukat leküzdhetetlen részekkel. A látvány viszont amiben része van a sétálónak sokkal nehezebben feldolgozható.

DSC_4362

DSC_4379

DSC_4393

A jellemzően ilyen fenyőfák alkotta park 1937-ben került Texas állam gondozásába és igen érdekes színfoltja az ezerszínű Államok-beli déli természetnek.

DSC_4397

DSC_4419

A kutatók maradványerdőnek tekintik; a pleisztocén utolsó jégkorszaka előtt valószínűleg egy sokkal nagyobb kiterjedésű erdő része volt, amely négy mai állam - Oklahoma, Arkansas, Texas és Louisiana - egymáshoz közel eső területeit borította. Napjainkban tehát az akkori területtől mintegy 100 mérfölddel délebbre (Austintól kb. 30-ra) húzódik. Növény- és állatvilágát tekintve az egyik leggazdagabb, a természeti környezetet nézve pedig talán a legszebb park volt Texas-ban 2011-ig.

DSC_4442

DSC_4475

DSC_4558

DSC_4566

2011 szeptemberében azonban rendkívül súlyos károkat szenvedett el minden tekintetben; egy hosszú száraz időszakot követő erdőtűz a fenyőtársulások 96%-át elpusztította tűzoltók, természetvédők, a park alkalmazottai és önkéntesek megfeszített munkája ellenére. Mindössze a 30-as években épített turistaházakat, kilátókat és kisebb menedékhelyeket sikerült megmenteniük. A természetvédelmi őrök (park ranger) véleménye szerint legalább egy emberöltő szükséges ahhoz, hogy a természet újjáéledjen a területen. Természetesen az építőmunka nagyobb részét maga a természet végzi, de aktív segítséget nyújtanak a szakemberek is. A romok eltakarítását befejezettnek tekintik, ám sok tennivaló van a talaj regenerálását, a fajok visszatelepítését és az élőhelyek megőrzését illetően.

DSC_4575

DSC_4817

DSC_4836

Ma már a legtöbb szabadidősport újra űzhető a park területén, kellő óvatossággal tudunk kempingezni, túrázni, terepkerékpározni vagy horgászni.

DSC_4502

DSC_4505

DSC_4557

DSC_4519

S hogy mi a legjobb a katasztrófaturizmusban?

Természetesen maga a természet, amelynek teremtő erejéről és saját emberi kicsinységünkről is bizonyságot szerezhettünk ezen a napon. A lehangoló égésnyomok, hatalmas tar területek, az uralkodó szürke szín és némaság nyomasztó világát persze hogy szívesen felcseréltük a mindenhol kandikáló párcentis fenyőhajtások, avarból pislogó szempárok és a napsugarak felé forduló rügyek, bimbók virágszirmok képére.

DSC_4616

DSC_4514

DSC_4354

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr876099260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.