Szentjánosbogarak New York City-ben III. rész

2013. július 25. - Árva Gabriella

Július 4-e azért is volt fontos dátum a mi (turista) szempontunkból, mert ezen a napon nyitották meg újra a látogatók előtt a hónapokkal ezelőtt végigsöprő Sandy hurrikán által megrongált Liberty Island -et. Így péntekre beiktattuk a Szabadság-szobor megtekintését, erősen remélve, hogy a másik kis szigeten is partra szállhatunk, hogy meglássuk, hová érkeztek sok éven keresztül az Újvilágba kivándorlók. Az Ellis Island-i múzeummá alakított bevándorlóközpontot azonban nem lehetett továbbra sem látogatni, nem állították még egészen helyre a kikötőt, így nagy sajnálatunkra ez kimaradt a kívánságlistánkból.

solkim001: DSC 4731

 

Miss Liberty a francia nép ajándéka az amerikaiak számára megtestesítendő mindkét nemzet átlagon felüli szabadságvágyát és egymás kölcsönös tiszteletét. Sokkal kisebb a valóságban, mint képzeltük, s az egyfolytában áramló látogatók besétálnak minden felvételbe, igen nehéz róla magasztos képet elkapni. Magamban próbáltam megszámolni hány nemzet fiai pózoltak vele, de 25 körül feladtam: számít egy olvasztótégelyben melyik földre is születtünk eredetileg? Meglepően sok orosz, francia és olasz turista volt velünk együtt New York-ban ezen a forró héten.

solkim001: DSC 4654

 

solkim001: DSC 4764

 

 

Manhattan-be visszahajózva újra metróra ültünk és a Rockefeller Plaza felé robogtunk, hogy a városi tűzoltók oktatóközpontjában részt vegyünk egy tűzbiztonsági előadáson. Ez így leírva nem hangzik túl érdekesen, de bizton állíthatom, hogy mindkettőnk szerint az egyik legértékesebb és legjobb program volt az 1 hét során.

solkim001: DSC 3149

 

solkim001: DSC 3152

Fire Department New York egyik legbátrabb, sokat próbált tűzoltója halk beszédével olyan élvezetes multimédiás bemutatót tartott nekünk ( s rajtunk kívül még brit, ausztrál és mexikói turistáknak), hogy csak ámultunk.

solkim001: DSC 4813

 

solkim001: DSC 4823

 

Mellesleg fejből ismerte az országaink tűzoltó-hívószámát. A tűzoltóautóból a kiégett házba mentünk be, ahol megmutatta a lehetséges leggyakoribb tűzokozó helyzeteket és persze, hogy hogyan lehet ezeket elkerülni – nagyon elgondolkodtató volt, hogy otthon miért is nem kaptunk ilyen oktatást soha??!!, ki emlékszik a Kedves Olvasóink közül az egyetemi / iskolai / munkahelyi szigorú tűzvédelmi oktatások bármelyikére is?  szemléltetve, a saját bőrünkön érezve, hogy milyen, ha meleg az ajtó másik oldala; hogy a füst felfelé száll, tehát ha menekülni kell, érdemes a padlón mászva kijáratot keresni, hogyan célszerű eloltani a serpenyőben lángra kapott olajat … s még egy sor egyszerű, de nagyon okos és főként hasznos tudnivalóval látott el bennünket.

solkim001: DSC 4829

 

A végén közösen menekülési tervet készítettünk és végre is kellett hajtanunk, ugyanis szirénahang és füst árasztott el mindent.

solkim001: IMAG0592

E felvillanyozó élmény után a Central Park felé vettük az irányt, déli oldalán – szintén a NY Pass segítségével – 3 órára kerékpárt béreltünk és körbekerekeztük NYC zöld szívét.

solkim001: DSC 4835

 

Nagyon kellemes volt a parkban tölteni a párás, forró délutánt. Rengetegen bicikliztek, sétáltak, pihentek, játszottak, napoztak lévén szabadnap, de nem éreztük tömegnek. Okosan elválasztott sávokban lehet saját tempóban biciklizni, nem kell a gyalogosokkal konfliktusba kerülni és az autósok (elsősorban taxisok, szerencsére csak átmenő forgalom van megengedve a parkban) is tiszteletben tartják a közlekedés többi résztvevőjét.

solkim001: IMAG0603

 

Persze látnivalót itt is találtunk, pl. a leggazdagabb zsidó közösség által fenntartott zsinagógát (Temple Emanu-El), ahol ismét nyitott kapuk fogadtak vagy egy hagymakupolás orosz ortodox katedrálist, nem is beszélve a park körüli szép lakóövezet lakásairól, a legtöbben egyenruhás portás teljesít szolgálatot és olvashattuk, hogy minden látogatót előre be kell jelenteni.

solkim001: DSC 4839

 

solkim001: DSC 4844

 

solkim001: DSC 4842

 

solkim001: DSC 4849

 

A park másik oldalán a 72. utcánál megnéztük a Dakota-házat (The Dakota), ahol John Lennon lakott, ez ma is az egyik legdrágábban megvásárolható lakásokkal bíró ingatlan. A Strawberry Fields elvezetett a Lennon-emlékhelyig, ma is ápolják az emlékét, a dalait énekelték a padokon, friss virág volt rajta.

solkim001: DSC 4880

 

 

solkim001: DSC 4906

 

Kora este még volt kedvünk „by night” sétához, így ismét visszametróztunk a Broadway környékén a színházi negyedbe kószálni, megnéztük a „vasalóházat” (Flatiron Building) és a NY Pass révén betévedtünk a Szexmúzeumba, ha már itt vagyunk nézzük meg milyen alapon. Nem lettünk lenyűgözve, illetve ismét megállapítottuk, hogy jó, hogy nem látunk bele embertársaink agyába és képzeletébe. A múzeummal átellenben viszont rátaláltunk a Madison Square Parkra, ahol a szentjánosbogarak röpködésében gyönyörködtünk a metropolisz közepén. Sokan sétáltak, pihentek a padokon várva az esti felüdítő lehülésre az egyébként nagyon szépen rendben tartott, tiszta kis zöldövezetben.

solkim001: DSC 4827

A színházi negyedben tett séta nem gyakorolt ránk nagyon mély benyomást, bár tény, hogy számtalan kisebb-nagyobb színjátszó tér van, biztosan pezsgő kulturális élettel, e feltételezést nem igazoltuk a valóságban: nem néztünk előadást, részben a csillagászati helyárak miatt, részben mert nem volt annyira vonzó a műsor. A szórakozásnak erre a fajtájára épített üzletmenet is persze ezerrel működik, mindenféle színjátszással kapcsolatos dolgot megtalálhattunk a bazársoron és az utcák teli-tele voltak éttermekkel, kávézókkal a színházlátogató közönség minden igényét kielégítendő.

solkim001: IMAG0626

Szombat reggel még mindig tombolt a városban a hőség, érvényben volt a piros riasztás, így délelőttre múzeumot választottunk, most már jócskán érezve a lábainkban a legyalogolt sok-sok kilométert. Miklós első New York-i útjáról annyira érdekes képeket hozott a Guggenheim Múzeumról, hogy természetesen tervbe is vettük a végigsétálását. A csigaházat mintázó, formabontó épületet azonban csak kívülről láthattam, mert belül a kiállítótér csigavonalas részét elfoglalta egy kortárs művész tárlata, az egész látványtól megfosztva így a hozzám hasonló vágyakkal érkező látogatót. Érdekes volt persze a James Turrell által megálmodott, ritmikusan változó megvilágítású installáció, amely nagyszerűen kihasználta a múzeumépület spirális szerkezetét, de ily módon csak a többi kiállítótér képeit néztük végig. Csak néhány név, szívfájdítónak: Kandinszkij, Klee, Mondrian, Moholy-Nagy László, Picasso, Cézanne, Monet, Van Gogh, Renoir.

solkim001: IMAG0633

 

solkim001: DSC 5004

Kis pihenő és ebéd után ismét egy a NY Pass által kínált program találkahelyére igyekeztünk, ami azonban sajnos nem váltotta be hozzá fűzött reményeinket. Mi azt reméltük, hogy egy Real Brooklyn Tour során bepillanthatunk olyan utcákba, ahová önállóan nem merészkedtünk volna, megtapasztalhatjuk hogyan élnek egymás emllett a világ különböző pontjairól érkezett népek, hiszen az útikönyvek szerint Brooklynban békében osztoznak az élettéren haszid zsidók, indiaiak, oroszok, kínaiak, arabok, ukránok és a nyugat-indiai szigetvilágból származók.

solkim001: DSC 4943

 

solkim001: DSC 4969

 

solkim001: DSC 4971

 

Ezzel szemben a bejárás nagyon szűk területre korlátozódott, a rekkenő hőségben mindig a napsütötte oldalon jutott az idegenvezető eszébe a mesélés, valósággal rohantunk a nyomában – mi állandóan lemaradva, hisz egyetlen fotót sem tudtunk volna készíteni, olyannyira, hogy a kirándulás végére tervezett, a Brooklyn-hídon át vezető visszaúton már teljesen elvesztettük egymást a csoport tagjaival. Profinak mondott vezetőnket nem nagyon izgatta ez, bár szerintünk neki a csoport egyben tartása is a feladata lett volna. Miklós megfogalmazásában ez a túra ilyen volt (ezek az első padra lerogyva a pillanat hatására rögzített, finomítás nélküli szavai).

Hogyan tudnám osszegfoglalni a Brooklyn-tour-t?

A túravezetőnk nagy Jay-Z - rajongó, ezért megmutatta azt a stadiont, ami Jay-Z vállalkozásának a része, valamint azt a házat, ahol Jay-Z a gyerekkorát töltötte. Mivel feltételezhetően üzleti kapcsolat áll fenn a túravezető és a brooklyni cheesecake factory között, ezért ezt a helyet sem hagytuk ki (ami mellesleg elég puccos volt, értsd: drága). Ezen kívül láttuk még a régi fogorvosi házat és a Paramount első épületét, majd visszasétáltunk egyedül a Brooklyn-hídon. Fényképeztünk, nem akartunk már visszajönni, de le se sz ' tak minket.

solkim001: DSC 5021

 

solkim001: DSC 5026

 

Összefoglalva talán szerencsésebb lett volna, ha a magunk szakállára járjuk be Brooklynban is azt, amit jónak látunk és nem hallunk az üzletileg rendkívül sikeres rapperről semmit. Maga a híd, mint oly sok minden a városban felújítás alatt áll, tehát jó nagy részén nem élvezhető a kilátás az állványok és építési kellékek miatt. Az alattunk lévő szinten megállás nélkül ömlöttek az autók és állandóan félre kellett ugrálnunk a jó nagy sebességgel bicikliző, vadul csengető embertársaink elől – már ha életben akartunk maradni.

solkim001: DSC 5069

 

solkim001: DSC 5087

 

solkim001: DSC 5101

 

A méltán híres hídról valahogy nem volt olyan nyomasztó érzés a soha nem alvó város lüktetése, a szüntelenül kavargó forgalom földön  vízen – levegőben  föld alatt. Az 1883-ban felavatott (ma már történelminek is mondható) nevezetesség tervezője egy német származású építész (aki Texas-ban is épített függőhidat). Az Államok egyik legrégebbi ilyen típusú hídszerkezete lenyűgöző látvány közelről, története pedig igen kanyargós fordulatokat vesz, halálos ugrásokkal, összeomlásának híresztelésével, építőmunkásai halálával és filmszerepeivel tarkítva.

 

Ismételten jól elfáradva értünk vissza a híd manhattani oldalára, így jólesett az utcai akrobaták hívószavára kicsit beállnunk a mutatványaikat csodálók körébe.

solkim001: DSC 5151


A szállodában történő zuhany-tea-süti felüdülést követően megint csak irány a metró és a főposta, mert kedves amerikai ismerősünk ajánlását sem akartuk figyelmen kívül hagyni. A General Post Office szombat este fél 9-kor nyitva volt, elég hosszú sor várt ügyei elintézésére, mi pedig vidáman fotóztunk és beszívtuk az ismerős bélyegzőpárna-nyomtatvány-postahivatal-papiros – illatot, amely mivel is magyarázható, hogy a világ bármely részén járva egyforma??

solkim001: DSC 5191 solkim001: DSC 5204

 

Mintegy véletlenül találtunk rá a Madison Square Garden – re, a US Open-ek és (többek között) Johnny Cash-koncertek helyszínére. Kicsit elbámultunk a sűrűn hömpölygő jellegzetes sárga taxikon, a hagyományos Ford Crown Victoria mellett számtalan Toyota Prius, Toyota Camry Hybrid és Ford Escape Hybrid száguldott, tülkölt, ütközött, harcolt a kíméletlen és felfoghatatlan New York-i forgalomban. Nemcsak ez volt rácsodálkozós vonás, hanem számunkra a motorháztetőre fogatott kis biléta - mint engedély - és az első üléseket a hátsóktól elválasztó plexifal, valamint a minden korosztályt, nemzetet, vallást felvonultató taxisok maguk is :)

solkim001: DSC 5185

 

solkim001: DSC 5184



Még egyszer visszasétáltunk ezen az estén a Brooklyn Bridge-re, hogy megcsodáljuk ismét egy új szemszögből Manhattant, benne az impozáns új One World Trade Center-t.

solkim001: DSC 5271

 

solkim001: DSC 5281

 

solkim001: DSC 5308

 

solkim001: DSC 5317

 

A harmadik rész teljes albuma: 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr165416904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.