“Nem magatok választottátok New Orleans-t, hanem New Orleans választott ki – vonzott magához titeket...” - második rész

2013. június 25. - Árva Gabriella

A következő napon egy újabb városrész felé vettük az irányt, ezúttal a Mississippin átkelve komppal, hogy a második legnagyobb feketék által lakott negyedet megnézzük.

solkim001: DSC 0790

Gyalogosoknak, kerékpárosoknak ingyenes a komp

solkim001: DSC 0848

Memorial Day - mindenütt zászlók lengtek

Algiers-ben már rábukkantunk néhány olyan házra, amelyek a (számunkra leginkább amerikai filmekből ismerős) cukornád- és gyapotültetvények gazdáinak lakhelyét idézték, valamint elég kihalt utcákon jártunk, amitől hamar inunkba is szállt a bátorság, hisz előző nap már megtapasztaltuk a meglibbenő függönyök és a hirtelen felberregő motorok jelentését.

solkim001: DSC 0979

 

solkim001: DSC 0924

Vigyázat, a kutya harap - elég gyakran láttunk ilyen táblát a házakon, kerítésen

 

solkim001: DSC 0947

 

A feketék-lakta városrész nem a legelőkelőbb és nem a legbiztonságosabb, ezt persze eddig is tudtuk, mégis megdöbbentő volt szembesülni a lepusztult, szemetes, elhanyagolt és rendőrségi szirénától hangos utcákkal, az utcán játszó gyerekekkel vagy a közintézményeket körülvevő magas falakkal, rácsos ablakokkal.

solkim001: DSC 0864

Benzinkút 30 évvel ezelőttről. Csakhogy ez a kép 3 hete készült. Minden abban az állapotban, amikor bezárták.

 

solkim001: DSC 0923

 

solkim001: DSC 0903

 

solkim001: DSC 0920

Érdemes figyelni a villanyoszlopokat - kivételesen nem az objektív torzít - a STOP tábla egyenes. Pár éve volt egy hurrikán...

 

Itt találtuk és ihattuk a város legfinomabb feketekávéját egy barátságos, családias apró kávéházban, nekünk nem jött be a "világhíres" Café du Monde szokványos amerikai melegvízre emlékeztető itala, amit pedig ismerőseink jó szívvel ajánlgattak.

solkim001: DSC 0884

 

solkim001: DSC 0889

 

Felmásztunk a folyó gátjára és amerikai nagyvárost idéző katalógusfotó is készülhetett NOLA-ról :)

solkim001: DSC 0985

 

solkim001: DSC 1039

 

solkim001: DSC 1049

 

Visszaérkezve a folyó innenső partjára ismét végigmentünk a Canal Street pálmafás sétányán - úgy hiszem számunkra soha meg nem unható az a város, amely e fának természetes élőhelye - és a művészeti negyedbe térültünk el kirakatokat nézni, s ismételten olyan gyöngyszemekre bukkanni, mint egy világítótorony, egy ír templom, a Kossuth-címer, a könyvesbolt elé kitett ingyen elvihető példányok doboza vagy az elhagyott mellékutcában álló sokmilliós autó.

 

solkim001: DSC 1178

 

solkim001: DSC 1359

 

solkim001: DSC 1104

 

solkim001: DSC 1094

 

solkim001: DSC 1111

 

solkim001: DSC 1189

 

solkim001: DSC 1131

 

solkim001: DSC 1330

A felkelő nap háza

 

Kora délután megint csak a helybeliek egyik kedvence, a Frenchmen Street lett bóklászásunk célpontja, s mondanom sem kell a kiváló zene hamar becsábított egy klubba. Fáradt lábaink sem bánták a pihenést, fülünk a dobgitáros bluest és egy füstös hangú, mezítlábas, nagy közönségkedvenc énekesnőt, valamint a hideg Abita sört is elég jól hasznosítottuk a köz javára :) Mindenkinek ajánlom a The Spotted Cat Music Club-ot kipróbálásra, ahol nem mellesleg a női WC-ben egy zongora volt a berendezés része!! Fáradhatatlan fotóstársam nagyszerűbbnél nagyszerűbb képeket kattintott valamennyi klubban, annyira magával ragadó a belső és a hangulat ezeken a helyeken.

solkim001: DSC 1287

 

solkim001: DSC 1298

 

solkim001: DSC 1299

 

Utolsó napunkra még mindig tartogatott meglepetést New Orleans. Kicsit lazábbra és pihenősre vettük a tempót, hiszen másnap a nyolcórás visszaút állt előttünk. A város Tremé nevű negyedében megint csak a zene, a feketék és az élet apró csodái vártak ránk. Jó volt felnézni a Jazz National Historical Parkban álló Louis Armstrong és Mahalia Jackson-szoborra, a rózsabokrokat és növényeket illatozni, zenészek közé állni, a lakóházaknál alacsonyabb templomocskára bukkanni és betérni a nem mindennapi New Orleans-i temetők egyikébe.

solkim001: DSC 1429

 

solkim001: DSC 1484

 

solkim001: DSC 1471

 

Egészen különös síremlékeket állítanak itt szeretteiknek az emberek és az sem ritka, hogy hagyományos "jazz funeral" azaz zenészekkel kísért temetési menetben érkezik meg végső nyughelyére a földi halandó.

solkim001: DSC 1529

 

solkim001: DSC 1542

 

Aznapi sétánkat a Modern Művészetek Múzeuma körül elterülő park szobrainak fejtegetésével zártuk, s összegeztük, hogy mennyi minden kimaradt még ebből a kirándulásból (múzeumok, állatkert, gőzhajózás, mocsártúra, etc.)

solkim001: DSC 1561

 

solkim001: DSC 1593

Ebbe mindenki azt lát bele, amit akar

 

Utolsó délutánunkat egy külvárosi rumlepárló kisüzem megtekintésével és persze kóstolással töltöttük. Az Old New Orleans Distillery egészen családias bemutatótúrákat kínál az érdeklődőknek. Számunkra azonban nemcsak a tízéves, ütős, tölgyfahordóban érlelt ital lesz maradandó élmény erről a napról, hanem a ránk örökösen vigyázó, most kerékpáron érkező Gondviselés egy jól megtermett, de rendkívűl barátságos fekete, Frenchmen Street-i lakos képében, aki jó szívvel figyelmeztetett, hogy számunkra nem biztonságos környékre tévedtünk - talán az életünket mentette meg, ha már mi kellően felelőtlenek voltunk aznap.

solkim001: DSC 1607

 

solkim001: DSC 1608

"Mi elkezdjük, a tölgyfa befejezi..."

 

solkim001: DSC 1619

 

Nehéz szívvel vettünk búcsút egy utolsó lassú sétával a várostól - s amit megérkezésünkkor még nem értettünk (hogy miért vágynak ide vissza az emberek) ez szép lassan örökre beköltözött a szívünkbe. S a mondat is, amit az ajándékba kapott varázsgyöngyök mellé útravalóul eltehettünk:

solkim001: DSC 1391


" Nem ti magatok választottátok New Orleans-t, hanem a város választott titeket - magának."

A kepek:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr555372979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tblog 2016.04.17. 04:59:53

A villanypózna nem is biztos hogy a hurrikán miatt áll úgy. Nálunk nem volt hurrikán, a város egy elég jómódú hely, magas ingatlanadóval, szigorú városi szabályzattal. Ugyanakkor a villanyoszlopok össze-vissza állnak, van amelyik már annyira hogy egy csomó drótkötéllel van rögzítve, hogy ne dőljön ki.