Sör kaktuszkörtével, 603 E Brewery St, Shiner, TX 77984

2013. április 11. - Árva Gabriella

Egy igazi pihenős – lazulós – leengedő napot választottunk 2012 decemberében a shineri sörgyár meglátogatáshoz. Szabadság, szeretem – felkiáltással indult a nap, napsütéses, kellemes őszben autóztunk kb. száz mérföldet mellékutakon, azzal a szándékkal is, hogy bepillanthatunk a vidéki Texas egy átlagos hétköznapjába, úgy érzem ez maradéktalanul sikerült is. Nagyon szép, egyáltalán nem unalmas, lapos semmi közepe, szebbnél szebb farmok követték egymást – és egyre nagyobb méretű truck-ok! Nem ok nélkül használják persze a termetes – és a visszapillantó tükörben sokszor félelmetes – járműveket, hiszen célszerű, ha elfér rajta a benzinkúton vásárolt jégtömb, a takarmány, a gyerekek biciklije, a karácsonyfa, pár bútordarab vagy éppen az ünnepi felvonulás kényelmes megtekintéséhez a lakásból elhozott legnagyobb karosszék!

Gyártanak egyébként meglepően tetszetős darabokat is belőlük – itt Texas-ban különösen kedvelik a Ford F150, Toyota Tacoma, Toyota Tundra, Dodge RAM, Nissan Titan, Chevy Silverado típusokat. S persze találkoztunk már bájos Matukával és sokat látott öreg járgányokkal is.

solkim001: matuka

A Shiner sör Texas-ban igen kedvelt, hiszen büszkék a saját márkára. Az 1909-ben egy német bevándorló, Kosmos Spoetzl által alapított, ma is a hagyományos, családi receptet használó gyár legismertebb söre a Shiner Bock, amelyet az USA 43 államában lehet megtalálni a boltok polcain. A leleményes sörfőző mester az alkoholtilalom időszakában is fenntartotta vállalkozását – jeget árult és a sörhöz hasonló, üdítő és rendkívül alacsony alkoholtartalmú italt készített.

solkim001: DSC 2334

solkim001: DSC 2339

Sokáig a család tulajdonában maradt az alapjában véve nem nagy méretű gyár, kitartó és szívós munkával sokszorozták meg az évek folyamán a termelést. Ma közel 100 alkalmzottnak ad munkát a Gambrinus Company shineri üzeme. A ragyogó fehér épületet messziről felismerhettük, s persze a csábító illatok is biztosan vezettek minket azon a hétfő délelőttön.

solkim001: DSC 2239

A mintegy egyórás látogatás során láthattunk muzeális értékű eszközöket, családi fényképeket, rézből készül sörfőző üstöket, a gyártási folyamat részeit és az idegenvezető szórakoztató meséjét hallgathattuk – a sűrűn nyelésre késztető illatok mellett.

solkim001: DSC 2250

solkim001: DSC 2257

solkim001: DSC 2265

solkim001: DSC 2292

Természetesen kóstolhattunk is a belépéskor kapott Shiner-zsetonokért cserébe négy pohár frissen csapolt sört. Nyolcféle sört készítenek egész évben és négyet csak szezonálisan – pl. az Oktoberfest-hez vagy a karácsonyi ünnepekhez kapcsolódva. 

solkim001: DSC 2241

Említést érdemel mindenképpen a kaktuszkörtével (Shiner Prickly Pear Lager) és a texas-i piros grapefruit-tal és gyömbérrel (Ruby Redbird) ízesített változat, valamint a Shiner Kosmos és az “alap” Bock, ezeket találtuk mi a legfinomabbnak. A sörök az Államokban alacsonyabb alkoholtartalommal készülnek, s gondolom az sem sokak számára újdonság, hogy Texas-ban bizonyos alkoholmennyiség elfogyasztása után bátran és büntetlenül vezethet autót a polgár. Tapasztalataink alapján ezt a szabállyal felnőtt ember módjára tudnak együttélni és mértékkel élvezik az alkohol nyújtotta örömöket.

solkim001: DSC 2247

A finom kóstoló után eléggé megéhezve láttunk valamilyen ebédelőhely felkutatáshoz. Miután két kört tettünk a városkában, megálltunk a rég bevált recept szerint ott, ahol a legtöbb jármű parkol, hiszen vidéken, hétfőn délben, mi más lenne a legalkalmasabb éhség csillapításra? A Friday's Fried Chicken étterem igazi időutazás volt, mert a 80-as évek Amerikájába csöppentünk vissza – régi feliratok és bútorok, öreg autók a parkolóban, a törzsvendégek számára pedig mi voltunk a turistalátványosság (ezt a pillantásokból éreztük)!

solkim001: DSC 2464

solkim001: DSC 2343

Az eladó döbbent értetlensége is megért volna egy fotót, amikor rákérdeztünk a kínálatban szereplő egyik ételre: valószínűleg az elmúlt 10 évben nem kapott ilyen kérdést. De mint Texas-ban mindenhol, egy lehengerlő mosoly és az európai akcentus minden nehéz helyzetben segít!

solkim001: DSC 2367

A szép időt kihasználva még sétáltunk egy kicsit Shinerben és nagyon megörültünk, mert rábukkantunk egy templomra, ami nyitva is volt – ez itt nem szokás az én meglátásom szerint – karácsonyi előkészületek folytak benn. Amíg nézelődtünk a szívünkre ült csendben, nagyon kedvesen megszólított egy középkorú férfi és kicsit idegenvezetőnkül szegődött, miután elmondta, hogy az étteremben figyelt fel ránk és sejtette, hogy Európából jöttünk, s számára jó érzés velünk beszélgetni. Ez a kis epizód sokat elárul arról, hogyan viszonyulnak itt az emberek az „idegenekhez”.

solkim001: DSC 2395

solkim001: DSC 2366

Maga a kisváros igazából már nem sok látnivalót nyújtott, eléggé kihalt volt, még az üzletek közül sem sokat láttunk nyitva.

solkim001: DSC 2430

solkim001: DSC 2416

Kicsit ismét előjött a filmekből ismerős „fújja a szél a vadnyugat porát a kisváros főutcáján” érzés. Egyszercsak belovagolt egy járókelő és tovasuhant a vasútvonal mentén :)

solkim001: DSC 2452

Hazafelé másik vidéki utat (country road) választottunk és jó döntés volt!

solkim001: DSC 2394

Megállásra késztetett például Flatonia nevű település, ahol ismét az előbb említett érzések kerítettek hatalmukba – mindketten szeretjük Texas-nak ezt az arcát is, a dimbes-dombos terepen kanyargó, széles, kisforgalmú utakat, szép vidéki házakat, virágos mezőket, kisvárosi kirakatokat, a visszapillantóban feltűnő, hangosan morgó truck-okat, a bankba Stetson-kalapban és cowboy-csizmában besétáló embereket, az európai akcentusunkat kísérő széles mosolyt és a „Welcome to Texas” üdvözlést.

solkim001: DSC 2522

solkim001: DSC 2474

Flatonia városkát az 1800-as évek végén alapították, rendkívül jó fekvésének köszönhetően hamarosan vasúti csomópont lett és postahivatallal is büszkélkedhetett. Lakói gyapottermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, majd a több hullámban érkező német, cseh és görög bevándorlóknak köszönhetően kisiparosok, mesteremberek tették ismertté a nevét. Vasúti „irányítótornya” eredeti berendezésével, kapcsolótábláival ma múzeumként tekinthető meg. Megtaláltuk régi börtönépületét is, s persze hangulatos, vendégmarasztaló képeket hozhattunk el emlékbe.

solkim001: DSC 2476

solkim001: DSC 2475

További hazafelé vezető utunkon pedig végre bólogató olajszivattyúkat is fényképezhettünk.

solkim001: DSC 2532

solkim001: DSC 2546

 

Az utazás képekben:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr95216159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.