Go Big Red! A Nebraska Cornhuskers hazai pályán

2017. szeptember 28. - Árva Gabriella

2017. szeptember 23. beíródik a családi történelemkönyvünkbe piros betűkkel.

DSC04820

Nebraska-pirossal.

Tovább

Miért éppen Nebraska?

Közeli és távolabbi ismerősök, blogolvasók, Travelbug-követők gyakran kérdezték az elmúlt hónapokban, hogy hová tűntünk, mi történt velünk, hazaköltöztünk Magyarországra, miért nem frissül a blog. Ez a bejegyzés, remélem választ ad a kérdéseitekre. Megtisztelő volt a figyelmetek, a hűségetek és a kitartó érdeklődésetek. Köszönjük az aggódást és a sokféle módon kifejezett szeretetet. Így vagy úgy sokaknak megválaszoltunk már kérdéseket, most egy lazább szerkesztésű gondolatfüzért adnánk át.

20170724 111914

Tovább

Kedvenceink Austinban: Broken Spoke, a legrégebbi westernkocsma

IMG 20160423 231013

Egy emlékezetes este Dale Watsonnal

Egy legendáról írni mindig nagy megtiszteltetés. Különösen, ha ez a legenda még él. Az austini Broken Spoke kocsma esetében azt mondhatjuk: micsoda szerencse, hogy még él, hogy működik. E texasi gyöngyszemről 2016-ban film is készült, így talán bízhatunk benne, hogy megőrződik az örökkévalóságnak. Bár a tulajdonosok lelkesedését, életörömét látva bátran elhihetjük, ha ott állunk a bejáratánál: ez a hely sosem megy ki a divatból!

DSC07147

Country zenét rengeteg helyen lehet Texasban és persze Austinban is hallgatni. Hogy mégis miért van ez a fél évszázados "fapados intézmény" dugig tele egy high tech amerikai nagyvárosban - erre igyekszünk válaszolni ebben a bejegyzésben. Túlélő-sztorijaikban szerepel a lyukas tetőtől kezdve a bárba behajtó turistabuszon át a környékbeli multimilliomos befektetők fojtogató szorításáig sok minden. 

DSC07256

Austin, Texas, South Lamar Boulevard

Az 1964-ben alapított Broken Spoke valóban az utolsó hagyományos és folyamatosan működő texasi westernkocsmák / tánctermek egyike. James és Anetta White joggal lehet büszke, hiszen élőzenés, tánctanítós koncerttermük, kis múzeumuk és remek konyhájuk sok látogatót vonz és nemcsak az Államokból. Hogy mi a titok? Sok munka. Még több munka. Kitartás az eredeti elképzelések és elvek mellett. Családi összefogás. Humor. ... és minden működik! Bizonyára hozzájárul az is, hogy a tulajdonos házaspár az elmúlt 52 évben (ritka kivételekkel) személyesen jelen van, dolgozik a hétvégi teltházas és a heti szerényebb vacsorázós-rendezvényes napokon.

DSC07161

Az érkezőnek jár a mosoly és a kézszorítás!

James White legtöbbször saját maga üdvözli a belépő vendégeket védjegyévé vált hímzett ingében széles mosollyal és kézfogással; az este folyamán pedig többször körbejár és beszélget az asztaltársaságokkal, sokaknak megköszöni, hogy nála töltik az estét (ez mindannyiszor így volt, amikor mi ott jártunk).

Dale Watson rendszeres és népszerű fellépő

A fellépők listája pazar. A történet kezdetén persze még alig ismert zenekarok kalapozták körbe a tánctermet péntek és szombat esténként. Ma inkább versengenek az előadók, hogy időpontott kapjanak egy fellépésre Texas utolsó eredeti honky tonk-jában. Willie Nelson - akiről köztudott. hogy nemcsak fellépni, hanem szórakozni is szívesen jár a Broken Spoke-ba -, Ernest Tubb,  Jerry Jeff Walker, Ray Benson, Alvin Crow, George Strait, Kitty Wells, Kris Kistofferson, Dolly Parton neve sokaknak ismerősen cseng. Dale Watson, a Derailers, a Two Tons of Steel,  Billy Mata, Weldon Henson, Cornell Hurd vagy Bobby Flores visszatérő vendége a sokat megélt színpadnak. Ahová nem ritkán James White is beugrik a mikrofon mögé!

DSC07210

A nem hétköznapi súlyú bejárati ajtón belépve az étteremben találjuk magunkat. A hangulat rögtön magával ragadja az embert: a zene már hallatszik, sültcsirke-illat csábít, cowboycsizmás lányok igyekeznek a táncparkettre, fotómasinák, telefonok kattognak, a kis múzeumrész minden zuga tele van érdeklődőkkel. Sem az étlap, sem az itallap nem több mint 2 oldal, de még senki nem reklamált. Jól elkészített alapételek és megfizethető sör, üdítők. Talán ez is a titok egy része.

Maga Mr. White egyébként így fogalmaz: 

"We ain't fancy, but we're damn sure country." Y'all come see us!

Granny, az utolsó dinoszaurusz

Múlt héten beszélgettem egy barátommal. Munka kapcsán, a céges chaten, és persze előjött az autóvásárlásom. Ő kérdezte: egyszer elvihetné-e az autót kipróbálni egy körre. Kiváncsi rá, mi fogott meg ennyire benne.

Gondolkoztam rajta, mégis mi. Nemrég írtam róla, hogy jutottam a vásárlásig, de mégis, mit mondanék XY-nak, miért vettem ezt az autót?

Az első válasz egy kérdes lenne a kérdésre: Mi az, amitől minden autóbuzi szíve megdobban (tudom, amíg nem volt egy Alfa Romeom, nem vagyok igazi petrolhead)?

  • V8
  • hátsókerék-hajtás

Ezt tudja Granny, viszont ez még kevés. És ez egyáltalán nem egy sportkocsi. Akkor mégis miért szeretek egy olyan autót, amit egyenesben is kormányozni kell, elég lagymatag a gyorsulása, izzadok a bőrülésben (aminek kanyarban 0 oldaltartása van) és... még sorolhatnám a hibákat?! 

DSC 0864

Bluebonnet-túrán. Vidéken. Sokkal jobb itt menni vele, mint a városban!

Tovább

Kedvenceink Austinban: SouthPop, a legérdekesebb kiállítóhely

DSC06565

Austin, Texas - Armadillo

Ez az intézmény messzemenően kiérdemli a különös jelzőt, szerintem az egyik legérdekesebb színfoltja Texas állam és az élő zene fővárosának. Bár igazából csak az én kedvencem (Gabi), remélem a blog Olvasói szívesen bepillantanak a kulisszái mögé ezen bejegyzés alapján. A teljes nevén South Austin Popular Culture Center önmagát nem múzeumként vagy galériaként definiálja, inkább az austini zenei világ azon központjaként, amely az 1960-as évektől kezdve feltárni, összegyűjteni, megőrizni és a közönségnek bemutatni igyekszik események, koncertek, találkozók emlékeit, feledhetetlen pillanatait fotó- és plakátgyűjteményén keresztül.  

Tovább

Kedvenceink Austinban: Mandola's Market, ahol a legfinomabb a fagyi

A Mandola-piac fordítás elég sután hangzik, de a leginkább visszaadja ennek a helynek a hangulatát. A Mandola's egy olasz piactér hang / íz / szín / illatkavalkádját idézi meg Austinban. A Guadalupe, North Lamar Boulevard és 47. utca által határolt háromszögben kialakított lakópark-üzletek-éttermek tömbben (The Triangle) találjuk meg - és szinte biztos, hogy min. 2 kört kell tenni a kocsival, amíg ráakadunk egy üres parkolóhelyre. Mivel mindig fagyizni, kávézni vagy ebédelni megyünk (és mindig tele van) nem készítettünk saját képeket, csak a világhálóról levadászottakkal fogjuk illusztrálni ezt a posztot.

store-front.jpg

Forrás: tripadvisor.com

Tovább

SRV

DSC03769

Ki az a legendás gitáros, aki stílust megújító játékával és tehetségével írta be magát a zenetörténetbe, s aki világhíre, elismertsége mellett arról nevezetes, hogy szűkebb hazájában rengetegen szeretik? A második legnagyobb amerikai államban nehéz olyan embert találni, aki ne ismerné a nevét és ne szeretné a zenéjét. Ez a poszt - egy kiállítás kapcsán - Stevie Ray Vaughan-ról szól.

Tovább

Chicken $#!+ bingo!

Mit csinál egy átlag amerikai vasárnap? Templomba megy majd családdal, barátokkal ebédel, grillezik, sörözik, focimeccset néz (természetesen amerikait), dolgozik... esetleg "chicken shit bingo"-t játszik. 

Mégis, mi is az a "chicken shit bingo"?

DSC 4797

Garantált a szórakozás ha van két "dögös tyúkod"

Tovább

Kedvenceink Austinban: Adelbert's Sörfőzde

Új rovatot indítunk a blogon a kedvenceinkről. Egyre többen fordulnak hozzánk olyan kérdésekkel, hogy hol érdemes kávézni, hová lehet beülni egy jó sörre, hová menjünk vásárolni, ha csak pár szabad óránk van, hol találjuk a legtrendibb koktélokat, melyik múzeum a legérdekesebb, melyik a legjobb BBQ-étterem, nem is említve a leggyakoribbat: mit érdemes megnézni. Hangsúlyozom tehát, hogy az írások szubjektívek lesznek, valóban személyes kedvenceinkről szólnak majd. Az első mindjárt egy kis családias sörfőzdéről.

DSC09116

Tovább