Álláskeresés az USA-ban, tippek, tapasztalatok, ötletek

2017. november 14. - Árva Gabriella

Sok előző blogbejegyzésünkhöz hasonlóan ez a poszt is barátok, ismerősök, rendszeres olvasók felvetése, illetve kérdései nyomán született. Nem hisszük, hogy nálunk van a bölcsek köve. A célunk egyszerűen az, hogy segítsünk azoknak, akik hasonló cipőben járnak, munkát vagy álláslehetőséget keresnek az Államokban, esetleg a későbbi terveikben szerepel ez és csak tájékozódnak. Rengeteg bejegyzést lehet olvasni tanácsadóktól, szakértőktől, mi nem kívánunk senkivel "versenyezni", azt valljuk, hogy annál jobb minél több információ elérhető, minél több forrásból. Mindenki tapasztalata hasznos lehet valaki más számára.

Elöljáróban fontos leszögezni néhány dolgot:

  • nem a zöld kártya vagy munkavállalói vízum megszerzéséről írunk
  • nem az engedély nélküli munkalehetőségeket taglaljuk
  • személyes élményeinkről beszélünk
  • nem az önkéntes munkáról beszélünk
  • az egyes államok, cégek között jelentős különbségek vannak (adózás, juttatások, biztosítás)

????????????????????????????????????????????????????????????????Forrás: dreamstime.com 

1. Tudd, hogy mit akarsz!

Sikeresebb az, aki céltudatosan és módszeresen keres. Nagyon könnyű eltérülni az eredeti célunktól különböző ürügyekkel (rövid időre ez is jó lesz; most belemegyek ebbe a kompromisszumba, de többet nem; most ezt feladom és keresek valami egészen mást; stb.). Az én tapasztalatom az, hogy bejön az az állás, amit erősen akarok, megpályázok, jól teljesítek az interjún és van türelmem kivárni az ajánlatot. Ez nem jelenti azt, hogy nem tart az ember több vasat a tűzben, sőt! Miklós informatikával foglalkozik és a szakmájában keresett új lehetőséget, míg én nyelvtanár vagyok, azonban jelenleg nem a szakmámban dolgozom. Mindkettőnk esetében bevált kitartóan egy irányba tartani, az élet meg is ajándékozott minket a lehetőséggel. Miklós ezen kívül jelentkezők kiválasztásban és interjúztatásban is részt szokott venni, tehát a másik oldalról is van tapasztalata.

2. Alap egy (majdnem) tökéletesre csiszolt önéletrajz

Ez a dokumentum a legfontosabb egy jelentkezés során, érdemes tehát hosszabban beszélni róla és több figyelmet szentelni neki. Figyelembe kell venni az adott munkáltató elvárását azaz melyik típust kéri: CV-t vagy resume-t. A kettő közötti legfontosabb különbség hossz és tartalom tekintetében van. A curriculum vitae legalább 2-3 oldal és részletesebben mutatja be a pályázó képzettségét (diplomák, kutatási eredmények, díjak, publikációk) valamint szakmai tapasztalatait. A resume általában 1-2 oldal, felsorolásszerűen tartalmazza a jelentkező végzettségét, előző munkahelyeit, egyéb területeken meglévő jártasságát és eredményeit. Természetesen mindkettőnek részét képezik a személyes adatok és elérhetőségek. Ami még eltér az otthoni szokásoktól: Amerikában nem csatolunk fényképet és nem adjuk meg a korunkat. 

Az a munkaadó, fejvadász, aki veszi a fáradságot és tüzetesen megnézi az önéletrajzot, biztosan megtalálja a pontatlanságokat, hiányosságokat, szövegszerkesztési hibákat. Ezeket ki kell gyomlálni, pl. úgy, hogy családtagok újra és újra elolvassák / átnézik. Kötelezően ajánlott, hogy ne csak a számítógép képernyőjén nézzük már tizedszer a szöveget, hanem papíron kinyomtatva - az interjún ott lesz a kérdező előtt, ne ekkor szembesüljünk a hibákkal! Néha a technika ördöge meglep minket és papíron máshogyan mutat az, ami a képernyőn jó volt. Komolytalan próbálkozó az, aki a copy paste-t használja legtöbbször az önéletrajza megírásához. Lehet és kell is böngészni a világhálón, de mindenképpen személyesre kell szabni a legfontosabb dokumentumot. Eredeti legyen és tükrözze a személyiségünket! A szavak megválasztásán sok múlik, érdemes weboldalakon keresni milyen igéket használjunk pl. a voltam, vezettem, végeztem ismételgetése helyett. 

További fontos tanács, hogy az iskolák és munkahelyek felsorolását a legutolsóval kezdjük és az időben visszafelé haladva, pontos időintervallumokkal tegyük (online jelentkezésnél sokszor külön rákérdeznek a hiányzó időszak(ok)ra)! Bizalmatlanságra ad okot és nem jó fényt vet a jelentkezőre, ha kavarodás vagy elhallgatás van ebben a részben.

roman-job-seeker-ats.png

Forrás: justjobs.com

3. Add el magad egy kitűnő motivációs levéllel!

Amerikában a látszatra nagyon sokat adnak, sokat számít mennyire megnyerő az első benyomás a jelentkezőről. Nem véletlenül írtam a kitűnő jelzőt: ki kell tűnni a sokszáz hasonló pályázó közül, tehát nemcsak kiválóan érdemes megírni ezt a levelet, hanem olyan módon, hogy felkeltse  a HR-es vagy a fejvadász érdeklődését. Mondanom sem kell, hogy minden egyes jelentkezéshez külön levelet kell írni, soha nem húzható rá ugyanaz 2 álláshirdetésre. Ehhez is millió példát találhatunk a neten, elég a keresőbe a szakmát vagy a pozíciót beírni. A másolóbillentyűket itt is jobb elfelejteni, mert van olyan interjúztató, aki visszakeresi a leveledből a bekezdéseket. Érdemes benne az erősségeinkre fókuszálni és kiemelni hogyan felelünk meg a pozíció kívánalmainak.

4. Használd a netet!

Ezen a mondaton sajnos a legtöbben a facebookozást értik. Véleményünk szerint kapcsolatok felpörgetésére esetleg alkalmas, de álláskeresésre nem. Érdemes a dolgokat a helyükön kezelni, mert az orcakönyv (használóinak) képmutatása és felületessége nem a legjobb támasz ebben a komoly befektetéseket igénylő folyamatban. Egyöntetűen az a véleményünk, hogy érdemes az ismert nagyobb oldalakat (monster, indeed) böngészni, de célszerű a cégek, intézmények saját oldalán is keresni, illetve jelentkezni. Tudni kell, hogy van olyan munkaadó, amely 90%-ban ez utóbbi úton beadott pályázatokkal foglalkozik. Fontos információ az is, hogy a cégek meghatározott ideig megőrzik az adatbázisukban a jelentkezéseket és üresedéskor ki is használják ezt. A LinkedIn profil  fényesítése, bővítése, rendszeres aktualizálása is alapkövetelmény. Csak egy apró dolgot kiragadva: fontos, hogy milyen és milyen minőségű fotót töltesz fel magadról!

5. Építs / mozgass kapcsolatokat!

Minden megbízható ismerősnek tudomására kell hozni, hogy keresünk és mi a szándékunk. Az amerikai barátaink rögtön a segítésben gondolkodnak, mindenkinek van ötlete, kihez fordulj, kitől érdeklődj; ezeket érdemes fontolóra venni és meglépni. Szinte biztosan továbbadják az információt pozitív értelemben és ez nagyon sokat jelent az óceánnak ezen az oldalán is. Bár mi mindketten "ismeretlenül" kerestünk új városban, új államban, azért a referenciák megadásakor okosan ki lehet aknázni az emberekben rejlő potenciált. Pl. nekem nem túl sok előzetes munkaadóm (menedzserem) volt itt, de pozitív ajánlást adhat a volt tanárod, önkéntes munka-supervisorod és persze a volt főnököd Magyarországról (ha jól beszél / ír angolul).

random-funny-images11

Forrás: clickypix.com 

6. Készülj fel az interjúkérdésekre!

Gyakorolni kell a konkrét kérdéshelyzeteket, mind a szokásos (elvárható), mind a szokatlan interjúkérdéseket illetően. A kérdések többnyire problémamegoldásra fókuszálnak, vagy arra, hogyan kezelsz átlagos munkahelyi konfliktushelyzeteket (behavioral interview questions). Egyáltalán nem ugyanaz, ha az ágyon fekve végiggondolom, mit válaszolnék pl. arra, hogy mi a három legjobb tulajdonságom, mint ha hangosan elmondom a választ a férjemnek. Én valamennyi interjún kaptam a pozícióhoz szorosan nem kapcsolódó kérdést. Ezekre fel lehet készülni és kell is: mindannyiszor láttam, hogy nem sablonválaszt várnak és vizslatják az arcomat. Ezekhez is megszámlálhatatlan weboldalon lehet útmutatást kapni. Itt kifejezetten előny, ha képesek vagyunk a mögöttes szándék fellelésére, hiszen szinte kizárt, hogy csak kizökkentés céljából dobnak fel egy témát. Minden alkalommal elhangzott a kérdés, hogy miért engem vegyenek fel, miért én illek a legjobban a csapatba. Bizonyos pozíciók esetében félórás személyiségteszteket is ki kellett tölteni (szállodai recepciós, a tanárok munkáját segítő iskolai alkalmazott). A legjobb gyakorlás szerintem maga az interjúhelyzet, tehát én használtam ezeket csak gyakorlásra (igazából nem akartam azt az állást).

7. Ismerd a céget / munkaadót!

Ez az Államokban olyannyira elvárt, hogy fel sem merül a kérdezőben, hogy nem néztél utána adatoknak,  eredménykimutatásoknak, céges kultúrának, közösségi média-jelenlétnek, etc. Ezek az ismeretek kiválóan használhatóak a miért te vagy a legmegfelelőbb jelentkező kérdéshez. Aki ezt elmulasztja, szinte biztosan leírta magát az interjún.

21200f9fb7ae466fa5a25e590b00d032--job-interviews-i-love

Forrás: pinterest.com

8. Telefonos előszűrés

Az esetek 85%-ában végeznek egy telefonos előválogatást, amikor szinte csak sablonkérdéseket kapsz (tehát jól előkészíthető), pl. képes vagy-e a hirdetésben leírt feladatok ellátására; hány év tanítási tapasztalatod van; mikor vagy elérhető, ha részmunkaidőben dolgoznál; van-e munkavállalási engedélyed. Nem szakmai kérdésekbe fognak belemélyedni, azonban egy fontos első mérce ez a munkáltató vagy a fejvadász szemében. Számomra ezek a beszélgetések sokszor vettek új fordulatot, miután az akcentus nyomán kiderült honnan jövök. A legjobb tanács, amit én ezekhez a beszélgetésekhez kaptam: Nevessen a hangod! - és valóban nagyon fontos, hogy felszabadultan és természetesen beszéljünk, valamint a lehető legjobb hangulatban. Ezért persze fontos, hogy nyugodt környezetet teremtsünk magunknak. Nagy előny, hogy nem lát akivel beszélek, tehát lehetnek segédanyagaim (pl. job description, google), egy pohár víz / csésze kávé.

9. Csoportos interjúk

Ez alatt pontosan azt értik, hogy általában három tagból álló "bizottság" faggat téged a panelbeszélgetés során. Ennek előnyei és hátrányai is vannak. Pl. számomra nehezebb volt, hogy 3 különböző beszédstílust kell megértenem, viszont előny pl. hogy legalább 1 emberrel biztosan szimpatizálok. Egyébként alapból, jókedvűek és kötetlenek ezek a beszélgetések, nem öltönyös, karót nyelt emberek ülnek veled szemben és mindenki törekszik arra, hogy pozitív élménnyel távozzál. Pl. már ekkor megtudtam a leendő munkahelyemről, hogy egy kígyó is lakója a könyvtárnak és gyakori szereplője a délelőtti meseolvasó programoknak. Fontos részei bármely beszélgetésnek a pályázó kérdései. Kötelező kérdezni, nem tesz jó benyomást, ha nincs kérdésünk, hiszen nem létezik olyan ember, akit nem izgatnak dolgok a leendő munkahelyéről, időbesztásról,  juttatásokról, stb. Amerikában talán az öltözéknél is fontosabb, hogy határozott legyen a fellépésünk és a kézfogásunk, folyamatosan tartsunk szemkontaktust és érthetően, helyesen artikulálva fejezzük ki magunkat.

funny-pictures-why-i-cant-get-hired

Forrás: veryfunnypics.eu

10. Utómunkálatok

Az elküldött pályázatok, online jelentkezések, telefonos előszűrések és az interjúk után rövid időn belül érdemes egy udvarias emailt írni vagy telefonhívást megejteni. Részben kifejezhetjük örömünket a találkozást illetően, megköszönhetjük a lehetőséget, illetve érdeklődhetünk pályázatunk továbbhaladása vagy a következő lépések után. Az USA-ban ez is olyannyira természetes, mint az, hogy a bármilyen ügyben elküldött emailek 95%-ára biztosan érkezik válasz. Csakúgy mint a kísérőlevél esetében, szigorúan be kell tartani a hivatalos formákat (ez nem baráti levél / email)!

 

Gyakorlati tapasztalatok az informatika világából

 

Talán az egyik legfontosabb, hogy soha ne tekintsük az önéletrajzunkat késznek! Ha igazán tetszik egy munka és akarjuk, szánjuk rá az időt és szabjuk testre, vagyis pozícióra az egészet! Emeljük ki azokat a részeket, amik kapcsolódnak a pályázathoz, viszont semmiképpen ne írjunk bele valótlant, ne próbáljuk eladni, hogy X év tapasztalatunk van egy bizonyos technikában, csak azért, hogy megkapjuk a pozíciót! Interjúztatóként tudom, ez nagyon hamar ki fog derülni - ha valahol 5-10 év tapasztalat az elvárás, az azt is jelenti, hogy nem lesz idő betanítani az új munkaerőt. 

Felesleges 9-15 oldalas írásokat beadni, egyszerűen nem olvassa el őket senki.

Szintén tapasztalatból írom: a legfontosabb része az önéletrajznak az első oldal. Itt emeljük ki a pozícióhoz kapcsolódó releváns tapasztalatainkat. Számomra ez alapján dől el, elolvasom-e a többi oldalt, megnézem-e az illető LinkedIn-profilját, közösségi oldalait.

A továbbiakban figyeljünk az időrendiségre, folyamatosságra, valamint arra, hogy ne állítsunk valótlant, se abban, hol éltünk, se a cégekkel kapcsolatban!

 

Érdemes az online profilunkat rendbeszedni. Nagyon király a facebookon a haverokkal a szombat esti buli fotóit megosztani, de ezek nem biztos, hogy a legjobb képet festik rólunk! A közösségi oldalakon profilunkat privátra állítani csak pár kattintás és ezzel minden ilyen kellemetlenség elkerülhető! 

Nem szabad lebecsülni a LinkedInt (bármilyen furcsa, szakmabeli kollégától hallottam: Felesleges a LinkedIn, én törlöm magam, hiszen ott a facebook!) Személy szerint egy erős profilt többre tartok, mint egy ajánlólevelet. Mindenképpen legyen profilképünk: mosoly kötelező, keresztbe tett kar tilos, a telefonos selfie, bulifotó szintén. Érdemes profira bízni a munkát, hogy legyen egy jó képünk - akaratlanul is ez lesz az első benyomás. 

Listázzuk a talasztalatainkat, projekteket, minősítéseket, vizsgákat (ha vannak). Amerikában jó pont az önkéntes munkatapasztalat. Érdemes egy-két ajánlást beszerezni korábbi kollégáktól, főnökünktől.

Ha komolyan keresünk állást, ajánlott premiumra váltani - igaz, ez fizetőssé teszi a szolgáltatást, de ezzel jelezzük a fejvadászoknak, hogy komoly a szándékunk a munkaerőpiacon. A másik előnye a prémium profilnak, hogy lehetővé teszi a privát üzenetek küldését (könnyebb kapcsolatot teremteni a pályázatot kiíró HR-es vagy fejvadász munkatárssal).

Sokat írtam a LinkedInről, de számomra fontosabb, mint a motivációs levél. 90%, hogy úgysem írjuk le az igazi indokot, miért akarunk XY cégnél dolgozni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk - minden, ami a pályázatunk része azt szolgálja, hogy kitűnjünk a tömegből,  felkeltsük a leendő munkaadó figyelmét és eladjuk magunkat!

A munkakeresést érdemes a környezetünkben elkezdeni és szólni az ismerőseinknek, hogy nyitottak vagyunk a váltásra. Tudom, ez nehéz, hiszen a meglévő munkaadónk még jobb, ha nem tud a szándékainkról, de általában van a köreinkben megbízható ísmerős, aki szívesen segít.

Általános tanács nincs, talán csak annyi legyünk türelemmel! Munkát találni nem nehéz.  Jó munkát találni  viszont nem könnyű és néha hónapokig tartó folyamat. 

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on is!  

Az alább felsorolt linkeken lehet böngészni, nézelődni, jó ötleteket meríteni:

https://www.thebalance.com/list-of-resume-and-cover-letter-keywords-2060287

https://www.themuse.com/advice/185-powerful-verbs-that-will-make-your-resume-awesome

https://www.themuse.com/advice/30-behavioral-interview-questions-you-should-be-ready-to-answer

https://www.livecareer.com/quintessential/job-interview-tips

https://www.indeed.com/

https://www.monster.com/

https://www.glassdoor.com/index.htm

https://www.careerbuilder.com/

https://www.ziprecruiter.com/

https://theinterviewguys.com/behavioral-interview-questions-and-answers-101/

https://www.livecareer.com/quintessential/sample-behavioral

 

A bejegyzés trackback címe:

http://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr513095322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ultras1899 2017.11.14. 17:12:41

Miért olyan negatív, hogyha az embernek a Facebook oldalán buliképek vannak? Miért zavarja a munkáltatót a hobbim, ha az nincs hatással a munkahelyi teljesítményemre?

laszloca 2017.11.14. 21:03:54

A buliképekről: azt sugallhatja, hogy nem tudsz megállni egy ponton és másnap majd nem tudsz teljes erőből dolgozni (az adott képtől is függ persze). Rizikófaktor és akár kizáró tényező is lehet a cég szempontjából.

kacsa27 2017.11.15. 02:05:56

Nem tudom, mi ez a nyafogás. HR-es ismerőseim erre azt mondták, hogy akin látszik, közel a sárga föld, az tényleg gáz, de időnkénti szalonképes bulizós képek miatt nem sikálnak el senkit.
Szvsz, én se törlöm a nyilvános képeket. H egy munkáltató Prágában a barna sörös kép miatt problémázik, hát ott nem lehet túl jó munkahelyi légkör.

solkim001 · http://travelbug.blog.hu/ 2017.11.15. 02:08:54

@Ultras1899: nehéz jobban megválaszolni a kérdést, mint @laszloca: tette!

Tenyleg semmi köze a munkáltatónak a hobbimhoz, de amíg nem ismer, felmerülhet benne a kétely: el fogom-e tudni látni a napi teendőimet illetve esetleg rám lehet-e bízni egy hétvégi ügyeletet.

Pozíció válogatja - ha esetleg nyilvánosan is képviselem a céget, a privát profilom és a céges megjelenésem nagyon könnyen összekeveredhet valakiben és nem biztos, hogy olyan képet festek a facebook vagy google+ alapján, mint amit elvárnak tőlem.

solkim001 · http://travelbug.blog.hu/ 2017.11.15. 02:15:22

@kacsa27: Egyetértek, viszont mindenki számára mást jelent a bulizás! Nem egy korsó sörrel van gond Prágában vagy egy pohár borral Tokajban, de ha a profilunk nagy része ebből áll, nem biztos, hogy pozitív lesz az összkép rólunk. Törölni viszont semmit nem kell, a tanácsom így szólt: "A közösségi oldalakon profilunkat privátra állítani csak pár kattintás és ezzel minden ilyen kellemetlenség elkerülhető!". Ez szerintem nem csak munkakeresés okán megszívlelendő gondolat! :)