Autós túra az USA nyugati és déli államaiban IV.

2016. december 21. - Árva Gabriella

Bő kéthetes utunk elsőmásodik és harmadik részét itt olvashatja, aki nem rendszeres travelbug-látogató. Ha tetszenek az írások és a képek, kövess minket a facebook-on és youtube-on is!

Július 2-3. 

Zion Nemzeti Park, Utah

DSC 8475

Túra utáni mosoly és pózolás a nemzeti parkok kabalaállatával

DSC 8373

A mesebeli hegyek és a lábuknál kanyargó kis folyó, a Virgin River

A parkig előttünk álló 90 mérföld újra gopro-barát utakat jelentett, de a legszebb része vitathatatlanul a park jelzőkövétől a bejáratáig tartó vörösre aszfaltozott szerpentin volt. Ebben  a parkban (a legtöbb eddigivel ellentétben) a túrák a hegyek lábánál kezdődnek, tehát először felfelé, aztán lefelé kell mászni. A Zion hegyei közé leereszkedő út valószínűleg a Föld legszebb szerpentinjei közé sorolható, nekünk nagyon tetszett, ezért többször is megörökítettük a háromnegyed órás kanyargást.

Vasárnap reggel semmi gond nem volt a bejutással és persze a csodálkozásunk, tájba belefeledkezésünk is árnyalta az élményt, másnap azonban az eddigi legszörnyűbb tapasztalatokat gyűjtöttük be parklátogatással kapcsolatban.

DSC 8244

Csodás színek és befoghatatlan méretek

DSC 8440

Az egész utunkat végigkísérte a fény-árnyék-játék

DSC 8471

A Virgin "életnagyságban" békésen végezve terepalakító munkáját

Vasárnap óriási szerencsével perceken belül találtunk szabad parkolót, ettünk, hogy ne kelljen sok ennivalót cipelnünk és gyorsan sorbaálltunk a látogatókat a parkba fuvarozó buszokhoz (nem lehet a személyautókkal behajtani, kötelező használni az oda-vissza járó sajátos buszokat). A bő félóra alatt volt időnk végignézni túrázásra készülő társainkon: flip-flopban, félkilónyi ékszerben / gyöngysorban, tütüszoknyában, 6 bevásárlószatyornyi kajával, pár napja született babával és járókerettel(!!!!) is voltak emberek. Bár talán a mi felszerelésünk nem volt elég trendi?!

DSC 8357

Egy hihetetlen kép a sivatagból

DSC 8246

Mivel a rangerek meghatározott számú embert engedtek felszállni a járatokra, egyáltalán nem volt mindegy, hányan állnak előttünk: a kezdetben 1 nagypapa - 1 unoka felállású család negyedórán belül 17 főre duzzadt, minket pedig mart a bosszúság, hiszen nyilvánvaló volt, hogy tovább várakozhatunk a tűző napon 36 fokban. Ez persze felénk Texasban nemigen szokás (igen nagy bunkóságnak számít, ezért nem gyakorolják az emberek), de július 4-i hosszú hétvége lévén, a Kaliforniából kiránduló (nem feltétlenül) amerikai turistahadat semmi nem riasztotta el. Minket annál inkább. Már vasárnap este visszavágytunk a Bryce-ba, ahol lehetett mozdulni és levegőt venni.

DSC 8233

A folyó fáradhatatlanságának köszönhetjük a páratlan látványt

A Virgin River-vájta Zion-kanyon szépsége nehezen tudta feledtetni velünk az egyébként borzalmas, saját fajtánk létrehozta körülményeket. Az óriási hegyek, a köztük kanyargó folyó és a kanyon rengeteg lehetőséget kínált: sziklát mászni, túrázni, vízben sétálni, fürdeni, piknikezni, sportolni egyaránt lehetett a parkban.

DSC 8404

Az Angels Landing Trail bevezető szakasza - jó volt itt megpihenni és visszanézni.

DSC 8224

Járókelők sűrűsége a túraösvényen

A szokatlan forróság ellenére mi egy nehezebb útvonalat választottunk vasárnapra: az Angels Landing Trail 8,7 km-es hossza nem, de az utolsó szakasz egyedi volta megtorpantott minket, nem jártuk végig tehát az egészet. Az ok pedig prózai volt: az utolsó másfél km-en rendkívül meredek részeken láncokba kapaszkodva, araszolva kellett volna haladni mindkét oldalunkon szédítő mélységgel.

DSC 8301

A hegy közelről - számunkra lenyűgöző tónusok, vonások és textúra

DSC 8368

Az ösvényről visszapillantva ilyenek a hegyóriások

Ezt tömegben, ráadásul alkoholtól és egyéb szerektől felhevült ifjak, a babákat/gyerekeket magukra kötöző extrémtúrázók és műanyagszandálos kínai hölgyek között életveszélyesnek ítéltük, így maradt egy kipipálatlan túránk a Zionból. A látvány eddig a pontig is páratlanul változatos és káprázatos volt. A vastartalomtól vöröslő víz és homok, a hegyek  a szikrázóan kék ég, a buja zöld növényzet nem támasztotta alá, hogy sivatagban járunk.

DSC 8268

Az Angels Landing ösvény utolsó szakasza és a feltörekvők tömege

DSC 8240

A csúcs elérése helyett "beértük" ilyen képek szemlélésével

A hegyről leérve a mosdóban, a vízcsapoknál és a buszjáratoknál való sorállás aztán végképp elvette a kedvünket, így visszamentünk a parkolóba és elgurultunk Kanab településre, ahol érdekes múlttal büszkélkedő szálláshelyen sikerült foglalnunk (a linkre kattintva elolvasható a róla írt posztunk). A Parry Lodge sok éven át a Utahban forgatott hollywoodi filmek stábjainak és szereplőinek adott otthont a felvételek idejére. Számos szoba színészek, filmesek nevét viselte annak emlékére, hogy az illetők megfordultak Kanabban. A szálloda halljában és éttermében fényképekről mosolygott ránk John Wayne, Frank Sinatra, Ronald Reagan, Sammy Davis Jr., Gregory Peck, Telly Savalas és még sokan mások. Az épület belseje is megőrizte régi szépségét és egyedi vonásait. Mi az 50-60-as évek sztárjaként ünnepelt texasi színésznő, Patricia Blair "szobáját" kaptuk. Az ódivatú bútorok, csillárok, egyéb tárgyak között jó volt elképzelni, hogy kik nyomában jártunk-aludtunk-reggeliztünk!

DSC 8260

Zion- képeslap by Miklós

Hétfő reggel igyekeztünk visszatérni a parkba, de élményeink még az előző napot is felülmúlták - bosszúságban. Nagyon hosszú sorok várakoztak a belépésre, a szerpentinen sok vezetni nem tudó, lépten-nyomon fotózni megálló, a szűk alagútban megrémülő, reflektorral nyomuló, gáz- és fékpedált össze-vissza használó autós már előrevetítette az aznapi hangulatot. Sajnos parkolót is rém nehezen, csak Springdale-ben találtunk, ahonnan a park buszmegállójáig is shuttlejárattal jutottunk el.

IMG 20160703 104742-01

2 teljes órát álltunk sorba hogy eljussunk a túraösvényekig! Tovább filozofálhattunk azon, hogy vajon miért jön valaki a hegyekbe 40 db papírtányérral vagy arany-rózsaszínű Barbie-retiküllel és indiai száriban vagy strandpapucsban.

DSC 8609

Zion katalógusfotó

IMG 20160703 171728-01

Ez az autó már hány helyre elvitt minket! Most a Zion mesebeli hegyeivel pózol :)

Délután 1 óra körül megkönnyebbülve szálltunk ki a buszból a park legtávolabbi megállójában. A Temple of Sinawava nevet viselő pontnál ismét szembesülnünk kellett a látogatók tömegével, akik ugyanazt az ösvényt választották ki, amelyiket mi.

DSC 8523

A természet templomában érezhettük magunkat

DSC 8507

A rengeteg nyelven kavargó hangzavarban, gyereksírásban magyar szót is hallottunk, az utunk során először. Elgyalogoltunk a Virgin mentén addig a pontig, ahol már a vízben lehetett csak folytatni a túrát, de erre nem vállalkoztunk ismét a sok ember miatt, illetve nem tudtuk pontosan meddig kell a vízbe merülnünk.

DSC 8497

Az ösvény innen a folyóban folytatódik

Ezután inkább kevésbé népszerű célpontokat választottunk  és jobban is jártunk: csendesebb és nyugalmasabb gyaloglásban volt részünk. Nem kellett minden 30 méteren telefonnal fényképezkedő-bűvészkedő amatőröket kerülgetnünk és elugranunk, jobb esetben csak kitérnünk a mezítláb lefelé futó gyalogkakukkok elől!

DSC 8571

Visszanézve a Sinawava templomára szinte hihetetlen, hogy sivatagban vagyunk!

A Könnyező Sziklánál (Weeping Rock) ismét emlékeztetett a ranger, hogy sivatagban sétálunk, ami hihetetlennek tűnt a hegyoldalon gyöngyökben-könnycseppekben lefutó erecskék és indákkal, hajtásokkal felnyúló, minden darabka földben megkapaszkodó növények és virágok között. Sétáltunk még egy buszmegállónyit és benéztünk a park ajándékboltjába, de a tömeg itt is taszító volt.

DSC 8559

A Könnyező Szikla

Bedekóhoz visszajutnunk is hosszú időbe telt és bár terveztünk még egy túrát, az esőfelhők rohamosan gyülekeztek, inkább úgy döntöttünk nem akarjuk a vihar közeledtére az autókba menekülő és kifelé araszoló embertársakat elviselni.

DSC 8638

Az egyik legnyugisabb utunk a parkból kivezető szakaszon

Az utolsó, parkból kifelé autózást terveztük fotózással, vagyis sokszor megállva és végre szerencsére egyedül (!!!) a magunk módján nézelődhettünk, sétálhattunk az útmenti sziklákon.

DSC 8626

DSC 8668

DSC 8671

Összefoglalva: véleményünk szerint a Zion Nemzeti Park azzal érdemli ki népszerűségi toplistás helyét, hogy közel esik Kaliforniához: az onnan érkezők jöttem-láttam forgószélként 2-3 nap alatt kipipálják a Grand Canyont, Las Vegas-t és a Ziont, mint legcoolabb helyeket, feldobják a képeket a közösségi médiára és már húznak is haza. A mi Zion-élményünket ez meglehetősen megkeserítette, de ettől eltekintve sem a legszebb utahi nemzeti park  szerintünk. Mindkettőnk számára maradandó élmény persze az elmúlt 1 hét Utahban és örülünk, hogy láthattuk ennyi arcát!

DSC 8681

A Sakktábla-szikla

DSC 8689

Igazi sakktábla-színekben :)

DSC 8694

Búcsúintegetés a Zion Parknak

A következő részben elhagyjuk Utah államot és Arizona, valamint Kalifornia sivatagai felé vesszük az irányt! Tartsanak velünk, ha kiváncsiak arra, hogy milyen jelet küldtek nekünk az égiek Las Vegas-ban, mit találtunk a Mojave-sivatagban és milyen színeken ámuldoztunk a Navajók réskanyonjában!

A bejegyzés trackback címe:

http://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr1311656642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Burgermeister 2016.12.22. 15:26:15

Ez nekem kimaradt. A red rock kanyon hasonló csak kisebb...de a formák az tutira ez.

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.12.22. 16:42:49

@Burgermeister: Nem voltunk meg ott es igy utolag, talan jobban jartunk volna, ha oda megyunk a Zion helyett.