Autós túra az USA nyugati és déli államaiban III.

2016. december 16. - Árva Gabriella

Bő kéthetes utunk első és második részét itt olvashatja, aki nem rendszeres travelbug-látogató. Ha tetszenek az írások és a képek, kövess minket a facebook-on is!

Június 30 - július 1.

Bryce Canyon, Utah

DSC 7706

A Utahban töltött 5. nap végén kezdtük érteni miért nevezik a mormonok az államukat második mennyországnak. Délnek fordulva újra jelentős változáson ment át a vidék. A Bryce Canyonig tartó 4,5 órás út során újra volt kősivatag, kietlen senkiföldje, de a térképen "scenic drive"-ként szereplő autóút is valóban szép dimbes-dombos, minden kanyar után mást rejtő lejtővel. A Teremtő nem kicsinyeskedett amikor a természeti szépségeket osztogatta ezen a földrészen.

DSC 8207

A kép kissé csalóka: akor készült, amikor utoljára kihajtottunk a parkból (nem a viharos megérkezésünkkor).

Mivel még mindenképpen szerettünk volna rápillantani a "kanyonra", úgy döntöttünk gyorsan elfoglaljuk a szállást, megkönnyítjük az autó dolgát - azaz kipakoljuk belőle a sok terhet - és túracipőt húzva azonnal a park felé indulunk. Eddig a pontig minden jónak is tűnt, de mire kiváltottuk az éves nemzeti parkokba érvényes belépőkártyát, leszakadt az ég, a természet után az időjárás is megmutatta mekkora változásra képes Utahban.

DSC 7640

A hőmérséklet 20 Celsius fokot esett és jó 40 percet az autóban töltöttünk a szakadó hideg eső miatt. Az egy óra leforgása alatt jócskán kiürült a park, aminek pozitív következménye lett az, hogy sokkal könnyebb volt parkolni és megfogyatkozott a strandpapucsban túrázó bugyuták tömege. Sajnos a lezúduló víz miatt több túraösvény sártengerré változott és az elvonuló vihar még bőven szórt villámokat, így a parkőr ajánlása ellenére nem vágtunk neki a tervezett túránknak.

DSC 7654

Egy a sártengerré vált ösvények közül

Helyette a völgy peremén sétáltunk,  egyébként jó fotósidőben (jó fényviszonyok közepette), kb. 2,5 órát. Ezután viszont mindketten meleg helyre vágytunk, a hirtelen lehűlést nem viselte zökkenőmentesen főleg Miklós szervezete, ezért még sötétedés előtt bevackoltuk magunkat a szállásra és bizony az előző napi háromjegyű Fahrenheit után a fűtőtestet is bekapcsoltuk Tropic-ban!

DSC 8097

DSC 8121

Bármelyik képre kattintva album nyitható újabb csodás fotókért.

A Bryce látványa mindkettőnk torkára forrasztotta a szavakat, leírhatatlan, fantasztikus alkotása a természetnek ez a hely! Még fényképezni is elfelejtettünk az első időszakban, olyan szépek a hoodoo-nak nevezett képződmények. A Bryce Canyon Nemzeti Park tulajdonképpen nem is kanyon, hanem 14, amfiteátrumra emlékeztető völgy sorozata sokezer, erózió útján kialakult kőoszloppal. A rózsaszín-vörös-barna számtalan árnyalatában játszó homokkő-képződmények állandóan változnak: minden napszak, minden évszak, az eső, a szél, a hó, a napsütés együttesen járul hozzá a folytonos "mozgásban" lévő állapothoz.

DSC 7690

DSC 7848

DSC 8143

3 kép - 3 árnyalat 

A kőbe vésett költészet hangjait figyelmes hallgatók és éjszakai csillaglesők sokszor leírják: semmi máshoz nem hasonlító dinamika és delejes állapot jellemzi e tájat. A gyorsan változó ég hol szikrázó azúrhátteret ad, hol pedig száguldani látszó felhőkkel árnyalja a színkavalkádot. Megunhatatlan, felejthetetlen, visszaadhatatlan. Halvány, pasztell, cinóber, lazac, skarlát, narancs, terrakotta, korall, ragyogó.

DSC 7672

A Bryce nevet az első telepescsaládok egyikéről kapta a nemzeti park: Ebenezer és Mary Bryce az 1800-as évek végén választotta élettérül ezt a vidéket. Első felfedezői és leírói valamennyien hihetetlen meglepetésről és lélegzetelállító csodáról tesznek tanúságot a táj jellemzésekor. Mi is a nyomdokukba léptünk: hálásak vagyunk, hogy megláthattuk vihar után, alkonyatkor, reggeli napsütésben, remegő forróságban ezt a csodát fentről és lentről egyaránt.

DSC 7726

Egyszer fenn...

DSC 7735

...másszor lenn!

A másnapi időjárás bár reggel esőfelhőkkel riogatott, megkegyelmezett nekünk és az egész napot elázás nélkül gyönyörködhettük végig több túraösvényt bejárva. Még a Megmásztam a hoodookat! program kihívásait is teljesítettük, ezzel kiérdemeltük a rangerek elismerését és egy-egy matricát! Sok hasonló programmal csábítják egyébként az idén fennállásuk százéves évfordulóját ünneplő amerikai nemzeti parkok a látogatókat, valamint mindenütt jubileumi / ünnepi újságot kaptunk a belépéskor automatikusan járó térkép mellé.

DSC 7869

DSC 7810

Útban az egyik legnépszerűbb látnivaló, a Királynő kertje felé

DSC 7830

A királynő mindenki fölé magasodva őrzi kertje szépségeit

A gyaloglás után megebédeltünk a Bedekó-kantinban - csomagtartóból májkrémet -; nézelődtünk a szintén valamennyi parkban fellelhető ajándékboltban, majd nyakunkba vettük még a kilátópontokat immár autóval, mert gyalogosan nem lehet ezeket 1 nap alatt végignézni.

A park elég nagy részét lepusztította néhány éve egy erdőtűz, így szomorú látványban is volt részünk bőven és rengeteg villámsújtotta fát láttunk - erre külön figyelmeztetnek a parkőrök állandóan: a kiemelkedő pontok elég veszélyesek villámláskor, szinte minden évben van emiatt haláleset sajnos. 

DSC 7916

Újabb ösvény megunhatatlan változásokkal, ámulatba ejtő színekkel.

DSC 7928

DSC 7910

DSC 7946

Közelkép a homokkőről - alig pár méterre készült az előző kép helyétől

DSC 7939

A változékony időjárás kiváló lehetőséget nyújtott timelapse videók készítésére, így mi is ezzel zártuk ezt a csodás napot.

A szállásra visszaérve megvacsoráztunk: igen felejthető ételt, igen felejtendő countryzene kíséretében. Összepakoltunk és megállapítottuk, hogy mindkettőnk számára ez a park volt eddig a legkiemelkedőbb élmény az út során.

DSC 7695

Még a nyert tapasztalatok között tartjuk számon a szállás (Bryce Pioneer Village) egyszerű és nagyszerű voltát: festői környezetben egymás mellé helyezett mobile home-ok (barakkok) teltek meg mindkét este kirándulókkal. Minden alap volt, de minden tiszta és praktikus. Negatív élmény (pocsék) volt a kontinentális reggelijük és az, hogy Mr. Wolf (Miklós) problémamegoldó képességét itt is igénybe kellett vennünk: egy nyikorgó bejárati ajtó minket retttentően zavart, így tett érte, hogy lehessen éjszaka aludni. Némi WD-40 csodákra képes, a gyorskötöző és a ragasztószalag mellett!

DSC 7951

Nem is tudom eldönteni mikor szebbek a színek: ha süt a nap vagy ha felhős az ég?!

DSC 7967

DSC 7978

Végezetül néhány leírhatatlan fotó Miklós egyedülálló, szavakkal visszaadhatatlan ég-képei közül:

DSC 8029

DSC 7996

DSC 8099

DSC 8046

A következő részben az út egyik leglesújtóbb élményéről olvashatnak: hogyan küzdöttünk a tömeggel a Zion Nemzeti Parkban. Tanulság: soha ne indulj el népszerű úticélhoz nemzeti ünnepen! 

A bejegyzés trackback címe:

http://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr5811610812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.