Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
2016. március 2-án a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának 180. évfordulóját ünneplik Texas-szerte. Történelmi-politikai viharok és véres konfliktusok kísérték az állam történetét egészen a kezdetektől. Hat nemzet zászlaja lengett már Texas felett, a "legsajátabbnak" vallott köztársasági lobogójuk (Republic of Texas) mindössze 9 évig: 1836-1845.
1836. március 2-án foglalták nyilatkozatba a Mexikótól való függetlenné válást és kiáltották ki a Texasi Köztársaságot. A harcok az előző év őszén kezdődtek, s pár hónap alatt sikerült is a mexikói csapatokat kiszorítani Texasból. Azonban Antonio López de Santa Anna sokszoros túlerővel tért vissza, hogy megregulázza a forradalmárokat, a híres tizenhárom napos alamói csatában be is vette a missziós központot. Ez a vereség (illetve a kegyetlen mészárlás) érzékenyen érintette a texasiakat és még nagyobb ellenállásra sarkallta őket. Végső győzelmet 1836. április 21-én arattak a mexikói csapatok felett a véres San Jacinto-i ütközetben.
Az Egyesült Államokhoz történő csatlakozásig (1845. december 29.) tartó időszakot dicsőséges, emlékezetes jelzőkkel szokták illetni - bár tény, hogy sok őslakos vesztette még életét és a rabszolgatartást is ekkor vezették be Texasban.
Az egykori telepesek, katonák leszármazottai híven ápolják a hagyományokat és az ünnepségsorozat kezdeteként minden évben a Texasi Állami Temetőben (Texas State Cemetery) gyűlnek össze, hogy emlékezzenek és felelevenítsék a történteket.
A kis közösség igen baráti és bensőséges hangulatban ünnepelte szerdán a 180. évfordulót. Még a 2 TV-stáb is kellő tisztelettel vette fel az eseményeket. Néhányan korhű ruhákban jelentek meg és valamennyien kaptunk emlékbe egy kitűzőt a szervezőktől.
Rövid köszöntő és ima után egy rendhagyó "ünnepi beszéd" következett: az emlékező három személyes kedvencét választotta ki az események résztvevői közül és keresetlen szavakkal bemutatta őket. Kiemelte, hogy azért választotta éppen őket, mert amellett, hogy részeseivé váltak a történelemnek, mindhárman ugyanolyan hétköznepi emberek voltak, mint bárki más. Nem a hősiességüket vagy rettenthetetlenségüket ecsetelte, hanem azt, hogy bizonyosan nem szándékosan kerültek az események tengelyébe, s inkább emberi tisztességük, "helyén van a szíve" bátorságuk és tettrekészségük okán emlékezünk ma rájuk. Nem szükséges magasztalnunk a nevüket, ott és akkor bármelyikünk megtette volna ugyanazt, amit ők. (Valamennyien túlélték a legvéresebb harcokat és még hosszabb-rövidebb ideig álltak a köz szolgálatában az államban.) Mindhármuk síremlékét meg is mutatták nekünk.
Végül hagyományos katonai tiszteletadással és díszsortűzzel emlékeztek még az elhunytakra mindhármuk sírjánál.
Számomra rokonszenves volt az ünneplés ezen módja, mentesen minden álpátosztól, politikusi önfényezéstől, illetve mások besározásától.
A képekre kattintva album nyílik meg, amelybe még további fotókat válogattam az Állami Temetőből.
Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!
