Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Ünnepről, ünneplésről lesz szó ebben a bejegyzésben, ezért előre bocsátanám, hogy meglehetősen szubjektív írás következik. Két évben volt szerencsénk megtapasztalni hogyan ünneplik az óceán másik oldalán a számukra talán legfontosabb értéket az életben: a szabadságot.
Nem csupán a más népektől való függetlenséget értik alatta, hanem a választás, az életmód, a vélemény nagybetűs szabadságát. Ezt a mindennapokban is sokkal szélesebb körben érezzük és tapasztaljuk, kezdve az élelmiszerboltok színes palettájával elmenve egészen addig, hogy a nyelvet is szabadon választhatja a vizsgázó jogosítványszerzéskor Kaliforniában.
Éppen azért, mert az egyes emberek életének szerves része a szabad döntés lehetősége, sokkal inkább tiszteletben tartják a másik ember szabadságát, legyen az egy autószerelő, bolti eladó, banktisztviselő vagy tanár. S ami a legfontosabb: erre nevelik a gyerekeket is.
2013-ban New Yorkban töltöttük a Függetlenség napjához simuló hosszú hétvégét, ahogyan tették ezt még rengetegen, kihasználva a többnapos kikapcsolódási lehetőséget (ebből az Államokban összesen 3 adódik egy évben). Ez az egyik módja az ünneplésnek: elutaznak szeretteikhez vagy egyszerűen csak kirándulni, túrázni, játszani, strandolni, sportolni. Természetesen a nemzeti színek millió helyen visszaköszönnek: zászlókon, virágcsokrokban, képeslapokon, süteményeken, napszemüvegen, bármin, amit viselni / fogyasztani lehet.
Világvárosban az sem meglepő, hogy nagyobb rendőri jelenlétet tapasztaltunk mindenhol, de szokás szerint makulátlan, vasalt egyenruhás, ragyogó mosolyú, szívélyes és bizalomkeltő szolgálatteljesítőkkel találkoztunk városszerte. Aki akar persze ünnepi beszédet is hallgathat, koszorúzhat, de sokkal jellemzőbb, hogy személyesebben, egyszerűbben emlékeznek meg, családi-baráti összejövetelen, kerti sütögetésen, barátságos mérkőzéseken, szomszédokkal, ismerősökkel együtt sétálva a parádén cserélik ki a gondolataikat erről a jeles ünnepről és köszönnek egymásnak Happy 4th of July! kiáltással. Igen, pontosan olyan valóságos és megszokott dolog ez az Államokban, mint amennyire valószerűtlen és elképzelhetetlen nálunk.
2014-ben itthon voltunk és már jó előre elhatároztuk, hogy egy kis közösség ünnepét nézzük meg valamint egy baseballmeccset, ami szintén széles körben elterjedt július 4-én. Texas-ban ekkorra már beköszönt a forróság, így közeli helyszínt választottunk, Georgetown-t, ami Észak-Austinból negyedóra alatt elérhető. Sokan gyülekeztek a délelőtti parádéra, mind résztvevőként, mind nézőként.
Cserkészek, veterán katonák, iskolások, családok vonultak fel és kaptak elismerő tapsot az ünnephez méltó öltözékükért vagy járművűkért. A közösség büszkeségeit, szépségkirálynőket is csodálhattunk, akik még dalra is fakadtak később a színpadon. A laza felvonulás után még bulisabb hangulat lett úrrá, kirakodóvásárban nézelődtek, vattacukrot eszegettek, versenyt futó malacoknak tapsoltak, fagyiztak, gyerekekkel fűben piknikeztek az emberek.
Nem maradtak el a csillogó veterán járművek sem, valamint a hőségben izzadó fotósaik. Sokadik barátságos alkalom volt a méltán büszke tulajdonosokkal való eszmecserére. Mindig találunk ritkaságot - számomra egy osztott hátsóablakos Ford Deluxe volt ez - vagy fotóscsemegét.
A nap zárásaként a baseball teremtett alkalmat a happeningre. Tanúi lehettünk annak, hogy ha maga a játék nem is maximálisan lenyűgöző vagy érdekfeszítő - Round Rock-Nashville összecsapás volt - a szervezők gondoskodtak róla, hogy az emberek jól érezzék magukat: a veterán katonának állva tisztelegtek a nézők, gyerekek bohóckodtak a kamerába, lelkesen szurkoltak, s mindemellett családibeszélgettek, babát pelenkáztak, szelfiztek, söröztek, táncoltak, énekeltek, egy szóval szórakozott mindenki. Magyarországon születve kicsit irigykedtünk, hogy milyen önfeledten, szabadon, lazán, sokféleképpen együtt tudnak ünnepelni az emberek.
Akinek még van kedve böngészni, bármelyik képre kattintva a teljes albumot megnyithatja!
Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!
